Kedves, elviszlek oda, ahol nem ismersz ugyan mindenkit, de érted a szót. Érted a mondatokat és érted a mondatok mögött rejtőző finom tartalmakat is.
Ahol érted a zenét.
Ahol nemcsak a füledet nyitod meg, hanem a szívedet is, utat engedsz a befogadásnak és miközben hagyod, hogy hol elringasson a zene, hol felrázzon és kezeddel-lábaddal, egész testeddel követed a ritmust, szabadjára engedheted az érzelmeidet is.
Megengeded a hullámzást, engeded, hogy egyik percben sírj, mert ilyen szépet még nem hallottál és engeded, hogy a másikban pedig mosolyogj, mert érted a szavak iróniáját.
A koncert alatt meg-megsimogatod a társad kezét, időnként meg is szorítod, hogy érezze, jó neked itt. Vállára hajtod a fejed és hagyod, hogy ringasson a zene tovább, dalról dalra.
Romantika?
Az.
Zorán valamit nagyon tud.
Hallgatod Zoránt, ahogy énekel, gitározik és mesél, hallgatod a zenésztársak virtuóz játékát és a vokalista lányok meseszép hangját és élvezed, hogy olyan minőségű produkciót látsz kicsi városod színpadán, ami előtt a legmélyebb tisztelettel fejet tudsz hajtani.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: