Mostan színes tintákról álmodom

Ő: Rajzold le a gombákat, de lakjanak is benne, például tündérek.

Én: Lakjanak inkább  erdei manók, azokat szebben le tudom rajzolni. Te pedig legyél a tündér, óh már ki is találtam, legyél  Levendula-tündér.

Ő: Jó, az leszek.

Így kezdődött. A rajzolásban egymást inspiráltuk, kitaláltuk, hogyan lehet helyes kis erdei manót rajzolni, kitaláltuk, hogy a főmanó a gombaház tetőterében lakjon vagy inkább lent, legyenek-e barátai, ha igen, akkor nekik más színű legyen a sapkájuk és persze a tetőtérben lakó manókhoz létrán lehessen felmászni. Kitaláltunk formákat és szineket, én rajzoltam, de ő mondta meg, hogy milyen színű legyen, majd cseréltünk, ő rajzolt és én választottam színt. 

Az alkotásba jól belemelegedtünk.

Hét ágra sütütt a nap, elmentünk a hegyoldalba gombát szedni és megtudtam, hogy minél magasabb a fű, annál valószínűbb, hogy találunk benne gombákat, ezért menjünk bele bátran a magas fűbe, nem baj, ha vizesek és sárosak leszünk, nem, dehogy, az egyáltalán nem baj. Megtudtam, hogy  a múltkor is rengeteg őzlábgomba volt erre, és hogy ez a lábnyom egy őzike lábától ered és ez teljesen biztos, és hogy a murok föld alatti része ehető, és hogy a kék pillangó nem jóságos, csak szép.

A hegyoldal élénk zöld színű volt, a réten a virágok kékek és sárgák, de láttunk fehér virágokat is és lilákat, meg pirosakat és rózsaszínűeket. A fű zöld, világos és sötétzöld, az ég kék, a nap ragyogó sárga volt, a Levendula-tündér pedig rózsaszín pólóban és lila hajgumis copfjaiban, fehér kalapban szaladt előttünk fel a hegyoldalba és onnan le.

Aztán rajzoltunk még, majdnem naplementéig. Rajzoltam kengurút, az barna színű lett, a kicsinyei az erszényében pedig világosbarnák. Ő rajzolt egy nagy házat, aminek a kertjében csak levendulák nőnek. 

A karomra egy piros pillangót rajzolt rózsaszín pöttyökkel, a papa karjára pedig egy autót. 

Nem mossuk le, te édes kis Levendula-tündér,  ígértük  neki.

Nem baj, ha lemossátok, mondta ő nagylekűen, mert úgyis hamar jöttök megint és akkor rajzolok másikat.

Csoda-e, hogy azóta színes tintákról álmodom?

Tovább a blogra »