Hetijó

A héten semmilyen filmet nem láttam és a francia tankönyvön kívül mást nem olvastam. Hallottam viszont zenét, nem is akármilyet. Az egyik a kisújszállási Mellofon Fúvós Együttes előadásában a Bohém rapszódia volt, a másik pedig a Hangadók zenekar koncertje. A Bohém rapszódia mindenféle feldolgozásban csak jó lehet, a kisújszállásiak feldolgozása is parádés volt. A Hangadók, nos, a Hangadók…őket hallgatni mindig óriási élmény. Akkora bulit csaptak, hogy csak úgy zengett, mi pedig énekeltünk, tapsoltunk, táncoltunk és imádtuk őket.

A Patkós csárda otthonosságával, kitűnő konyhájával és a fantasztikus roston süllőjével maga volt  a csoda és végre újra van nagyon jó minőségű fagyi a mi kis városkánkban is. A héten Pesten a szakadó esőben ettem olyan fagyit, hogy az csak na és nem fájt utána a torkom.

Megtanultam gyöngyöt fűzni és a kezemre hennával egy cicát festettek.

A Bükk gyönyörű, jártam a  Levendula-tündérkém birodalmában és százmillió puszit kaptam tőle. A kertjében egy tő rózsa is van, a színe és az illata tündérekhez illően mesebeli.  El kell olvasnom újra A kis herceg-et.

Jó hét volt.

“– Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
– Nem találják meg – mondtam.
– Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
– Minden bizonnyal – feleltem.
– Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.”