Van, aki forrón szereti a nyarat. Van, aki ilyen forróságban tudja leginkább elképzelni és ha szerencséje és egyebe is engedi, nem csak elképzelni, hanem meg is valósítani az álmait.
Mert nyár van.
Én nem ilyen vagyok, de néha úgy alakul, hőség ide vagy oda, hogy menni kell.
Hétvégén úgy alakult, hogy a 34 fok ellenére indultunk el, utunk a Tiszától a Dunáig vezetett, majd este a naplementét már Egerben, a Dobó téren néztük meg.
Még nem harangozták el a delet, amikor Tiszaörvényben bekanyarodtunk a Hello Hal Halfalatozó parkolójába. Egész jó kis ebédet válogattunk össze, minden nagyon finom volt, éppen úgy ízlett minden, mint amikor előző héten először jártunk ott. Az ízekben, a kiszolgálásban, a gyorsaságban most sem csalódtunk, de az adagok lehettek volna nagyobbak, az enyém legalábbis biztosan. Négyen voltunk, volt, akinek éppen elég volt, volt, aki el is csomagoltatta, mert neki meg sok volt, hát én meg tudtam volna még enni.
Időnk kevés, menni kellett, a Dunakanyar volt a célunk és nem, nem a Római-parti Cziniel Cukrászda miatt.
Nem csak.
Előbb azonban a Dunához sétáltunk le. Hogy ne kelljen sokat gyalogolni a rekkenő hőségben, lerövidítettük az utat és egy mezőn vágtunk keresztül, ott nem 34 fok volt, hanem 50, annak minden árnyalatával együtt, de az út tényleg rövidebb volt, mintha az erdőn át a hűvösben és az árnyékban, viszont a szúnyogokkal harcolva mentünk volna. Ha a szúnyog csíp, azt gondolom, inkább a hőség, ha pedig a hőségben vagyok, akkor inkább a szúnyog, vagyis egy élmény velem nyáron létezni.
A Duna partján egyik lábamról a másikra állva már biztos voltam abban, hogy nem fogok belemenni a vízbe, bár többen fürödtek benne. A víz hideg volt, a Duna pedig zavaros és nagy. De legalább óriási fák vetettek árnyékot a vízpartra, így végre nyugalomra leltem. Csodáltam a széles, nagy Dunát, ami nem kék, hanem inkább szürke, annak mind az 50 árnyalatával együtt.
A Duna után persze a Czinielben kötöttünk ki, addigra megint nagyon melegem lett és semmi mást nem akartam, csak fagyit. Cukormentes étcsokoládét választottam és elzsibbadt a szám tőle, sőt, én magam is elzsibbadtam, annyira finom volt. A csokitorta szintén cukormentes volt és vettem egy csokicsoda nevű cukormentes süteményt is, zsibbasztóan finom volt mindkettő, de azokat csak este ettük meg.
Budapest. Minden városnéző kirándulóval őszintén együtt tudtam érezni, ahogy jártak-keltek a tűzforró városban, de leginkább talán magammal. A nyűglődésem ellenére tulajdonképpen élveztem a Dunát és a Parlament épülete most is lenyűgözött, de egy cseppet sem bántam, amikor már elintéztünk mindent, amit akartunk és elindultunk haza.
Haza, ami már egy kicsit Egerben (is) van.
A napot a Dobó téren egy újabb fagyival koronáztuk meg és meg is állapítottuk, hogy mi így szeretjük a nyarat. Fagyival.
Mert igaz, hogy a nyár forró, ez a nyár különösen az és van, aki forrón szereti, mi viszont fagyival szeretjük és jéghidegen.
Nyári kihívás:
11. A Dunánál
12. Római part, Cziniel Cukrászda
Mi más, mint Bikini:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: