Volt egy elképzelésem arról, hogy milyen lesz a Tisza-tavi motorcsónakos túránk. Nekem biztos minden új lesz és rá fogok csodálkozni a vízi világra, jó lesz, ha a víz fölött összeérő faágak alatt suhan majd a csónakunk, kalandos lesz a nyílt vízen a Tiszán ” kétszázhúsz felett” száguldani, vízimadarakat nézni, hódvárat látni.
Szóval azt képzeltem, olyan lesz, mint amilyen Tutajosnak lehetett az öreg Matula bácsival.
És olyan lett.
Igaz, az öreg Matula helyett egy fiatal túravezető, az ügyes, lelkes és okos Gábor vitt el bennünket, így vele együtt hárman ültünk a motorcsónakban. Bemutatott nekünk mindent, de mindent, ami érdekes és látványos a Tisza-tavon, a Tisza folyón, a nyílt vízen, az öblökben és az öblítő csatornákban, vagyis elvitt mindenhová, ahová csak lehetett és megmutatott mindent, ami belefért egy 3 órás kirándulásba.
A nádasok között pici, keskeny víziösvényen csendben haladtunk, hogy ne zavarjuk a fészkelő madarakat, a víz fölött összeérő lombok alatt el kellett hajolnunk a belógó ágak elől, a híd pillérje alatt fecskefészket láttunk, ahonnan közeledtünkre négy kis kíváncsi fióka dugta ki a fejét, láttunk hódvárat, hódrágta fatörzseket és rengeteg vízimadarat. Megtudtuk, melyik növény virága mérgező, de még milyen mérgező: csupán néhány korty a főzetéből és biztos a halál. Ősi tudás ez is és Gábor mesélte, hogy a környékbeli asszonyok jól tudták ezt (hogy miért éppen az asszonyokat mondta? jót nevettünk rajta), aztán megtudtuk, mi a különbség a tavirózsa és a tündérrózsa között, mindkettőből hatalmas, kiterjedt telepeket láttunk, de annyit ám, hogy ameddig csak a szemünk ellátott, mindenhol ezek a virágok voltak, teljesen beborítva a víz felszínét.
Az egyik nagyon látványos szakasz olyan volt, mintha az Amazonas folyón haladtunk volna. Gábor, de előtte a vízitúra-vállalkozás tulajdonosa, Sándor (aki régen látott kedves vendég módjára fogadott bennünket, pedig akkor találkoztunk életünkben először), ő is mesélte, hogy a világ minden tájáról érkeznek ide vendégek és az egyikük járt már az Amazonason csónakkal és ő mondta, hogy kísértetiesen hasonló, bár itt pitonoktól és kajmánoktól nem kellet tartanunk, minden teljesen biztonságos. Gábor az elvárhatón túl is nagyon figyelt a biztonságunkra, a kényelmünkre, minden rezdülésünkre, lassított, amikor látta, hogy fotózni akarunk, kérni sem kellett, figyelt mindenre.
A sástelephez érve nyesett egy adag sást, hogy a tündérrózsákon fészkelő szerkőknek fészeképítő anyagot adhassunk és valóban, amikor odaszórtuk a nyesedékeket a vízre és megállítottuk a csónakot, hogy teljes csend legyen, néhány percet vártunk csak és máris felröppentek a szerkők a tündérrózsák közé rejtett fészkeikről, elkezdtek körözni a csónakunk körül, majd lecsaptak egy-egy darabka sásra, ügyesen felcsippentették és már vitték is “beépítésre”. Roppant gyorsan elterjedt a híre, hogy ott vagyunk és nem jöttünk üres kézzel, a kis madárkák csak jöttek, jöttek, míg el nem vitték az utolsó szál sást is.
A Naplemente-túrát választottuk, így meseszép naplementét is láttunk a tavon, ami éppen akkor vált koncertteremmé is, mert elkezdődött a békák hangversenye, fantasztikus akusztikával.
Egy csodavilágot, egy Tisza-tavi Tüskevárat ajánlok tehát most nektek és innen is gratulálunk Sándornak, hogy az álmait sikerült valóra váltania és létrehozta a Tisza-tavi túrák vállalkozást, és köszönjük Gábornak, a mi ifjú Matulánknak, hogy lelkesedését át tudta ránk ragasztani. Jó alanyok voltunk hozzá, azt hiszem. Bővebben itt tudtok tájékozódni:
https://www.tavitura.hu
Mi visszajáró vendégek leszünk, az biztos.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: