Fesztiválérzés

Tíz évvel ezelőtt a Sziget Fesztiválon kora délután elfoglaltuk a helyünket az egyik  színpad előtt, végighallgattunk egy koncertet, majd átmentünk egy másik színpad elé, ahol meghallgattunk egy másikat.  Később már csak jöttünk-mentünk és ha éppen valami megtetszett, megálltunk,  belehallgattunk, majd sétáltunk tovább, kerestünk másikat. Hajnalig lejártuk a lábunkat.

Tegnap este egy olyan kis fesztiválon voltunk, ahol egyetlen színpad volt és ott váltották egymást a zenekarok. Csak választani kellett egy jó kis helyet a színpad közelében és várni. A koncertek a helyünkbe jöttek.

Charlie kezdett, természetesen a Charlie Band zenekarral. Két méterre voltunk a színpadtól, közelről láthattam, hogy ezek a csupa-zene művészemberek  könnyedén kirázzák az ujjukból a tökéletest, a hibátlant és teszik ezt úgy, hogy ő maguk is élvezik. Mert nem tudják nem élvezni, nem tudják a tökéletesnél alább adni. Pedig ez csak egy kisváros focipályáján megrendezett “fesztiválka” volt, mégis úgy zenéltek, mintha világhírű helyen óriási tömeg előtt léptek volna fel. 

Charlie nem véletlenül állócsillag. A koncert végén felemelte a wiskys poharát és bár azt mondta, leszokott róla, most mégis, de csak most és csak itt nekünk iszik pár kortyot, emeli a poharát ránk, a közönségére. Mert szerinte mi voltunk a fantasztikusak. Nem, nem a közönség volt az. A közönség csak honorálta,vagy mondjuk inkább úgy, hogy visszatükrözte azt, amit a színpadon látott. A tökéleteset, a hibátlant, a “csak a zene van” életérzést. 

Némi átszerelés után a Republic következett, akiket “ha már itt vagyunk” alapon néztünk meg és tényleg: sohase mondd, hogy soha. Én ugyanis Cipő után két  Republic koncertet láttam és bár mindkettőt megcsinálták  a tisztes iparosmunka szintjén, azt mondtam, hogy nekem így a Republic nem kell. Volt utána még egy próbálkozásunk, de azt a koncertet néhány dal után egyszerűen otthagytuk. Nem kell. Így nem kell.

Mivel nagyon akartam a kis fesztivál harmadik koncertjét, vagyis Dollyt látni, addig a Republic-ot végig kellett várni. Gondoltuk, addig, amíg a Republic zenél, mi nézelődünk egy kicsit, eszünk valamit, elsétálgatunk erre-arra, de nem így lett. Bár a kezdéssel pont 30 percet sikerült csúszni, méltatlankodtam is, hogy bezzeg Charlie, ő bezzeg nem engedte meg magának a késést, ő tudott tűpontosan kezdeni és még az előző három Republic koncertet is felemlegettem, így az én  várakozásom, ami nem is volt igazi , mert ugye én Dollyt vártam, minusz 10 pontról indult. Vagyis nem, Charlie után minusz kétszázról, szóval nagyon negatív voltam. 

A Republic-koncerten végül egyszerűen ott ragadtunk. Nagyon jó volt, tetszett, láttam a beletett munkát, láttam a talpon maradás igyekezetét, ami nem izzadságszagú, de azért láthatóan kitalálták magukat végre Cipő után. Megőríztek mindent a régiből, arra ugyan még csak óvatosan mernek építkezni, de az irány jó. Tetszett. Használtak kivetítést és volt rendesen pirotechnika is, de nem tett rosszat nekik. Tízből kilenc pontot adtam a koncertre és csak azért nem tizet, mert hát azért na. 

Még a tűzijátékot is megnéztük, Dolly és csapata, a Dolly Plussz csak utána kezdett, de akkor már éjfél felé járt az idő. Szép nyári, meleg éjszaka, csillagokkal, egy fantasztikus Charlie és egy jó Republic koncert, valamint egy tényleg parádés tűzijáték után és úgy, hogy a Dolly Rollt mindig is szerettem, nagyon vártam őket. Rock and roll partyt vártam, látvánnyal, táncosokkal, show-val.

Dolly jött, de a táncosokat “lespórolták”, Dolly mellett a formáció új énekese, Palcsó Tomi, két gitáros és a dobos állt fel a színpadra. A többi CD-ről ment. Nem mondom, hogy önmagában kevés lett volna, nem tudom, mert a 4. dal után eljöttünk, de amit addig láttam, az Charlie után és még a Republic után is nekem borzasztóan kevés volt. 

Van abban valami édes, ahogy az éjszakai országúton hazafelé tartva én, aki nem vagyok zenész és hát legyünk őszinték, nem a veretes zenei ízlésemről vagyok híres, mégis olyan végtelen magabiztossággal véleményezek, mi több, pontozok zenei produkciókat, ahogy csak az igazán hozzá nem értők tudják tenni.

Mindenesetre a kis fesztiválon  előjött a nagy (Sziget) fesztiválérzés és főleg a következménye: kell néhány nap, hogy kialudjam magam.