Amikor tegnap este Vésztőn a koncert előtt feljött a színpadra Trunkos András, az Omega menedzsere, nagyon kedvesen így szólította meg a több ezres közönséget: Szevasztok gyöngyhajú lányok és szevasztok, ti régi csibészek!
Majd azzal folytatta, hogy az Omega pont 50 évvel ezelőtt játszott Vésztőn és ő most a koncert előtt találkozott néhány rajongóval azok közül, akik akkor ott voltak és eljöttek most is. Megelégedve látta, hogy az idő nem szállt el fölöttük, az akkori kis csitrik ugyanis most még gyönyörűbb gyöngyhajú lányok lettek, a régi kis csibészek pedig megmaradtak régi csibésznek.
Én ettől az udvarias és nagyon aranyos beköszöntéstől egyből gyöngyhajú lánynak éreztem magam és az első sorból énekeltem végig a fantasztikus Omega dalokat, olyanokat, mint Gammapolis, Csillagok útján, Fekete pillangó, Ezüst eső, Ballada a fegyverkovács fiáról, Metamorfózis, Addig élj, Mozgó világ és még sok mást is. Igen, az első sorból. Onnan, ahol garantált a halláskárosodás, a szemkáprázás és a mellkasban két órán keresztül lehet érezni, ahogy ütemesen dübörög a basszus.
Újra és újra rácsodálkoztam arra a vérprofi színpadképre, hangzásra és látványra, amit már a korábbi Omega koncerteken megtapasztaltam: lézer, füstköd, tűzijáték, minden, minden, mintha nem egy kisváros főterén, hanem mondjuk…nem is tudom, talán a Csillagok között a Gammapolison léptek volna fel.
A ráadásban zúgott a Léna, majd a Gyöngyhajú lány a gyöngyhajú lányoknak, a több ezer ember mind gyöngyhajúvá változott a lézershow-tól, és végül elfújtuk a Petróleumlámpát is.
A koncert véget ért.
A csoda véget ért.
A gyöngyhajú lányok és a régi csibészek pedig elkezdtek felocsúdni a varázslatból. Megdörzsölték a szemüket, hogy tényleg jól látták-e, amit láttak és megérintették a fülüket, hogy tényleg jól hallották-e, amit hallottak, aztán valahogy hazamentek és ha elmúlt a szemkáprázásuk, és ha elmúlt a fülcsengésük, aludtak egyet.
Másnap reggelre pedig úgy ébredtek, hogy megértették, innentől új időszámítást írunk: van az idő, amit még az Omega koncertek előttinek mondunk, és van az idő, az Idő, amit az Omega koncertek után számolunk.
Mert egy Omega koncert után még a Nap sem úgy kel fel, mint előtte.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: