Mr. Theobald Lincoln lusta és meglehetősen életunt fiatalember, aki nem mellesleg milliomos és a Pacific Ocean Trust vezérigazgatójának fia. Annyira elunt már mindent maga körül, hogy elképzelése sem volt arról, hogyan folytassa az életét. Vagyis egy dologban azért biztos volt: világhírű akart lenni. A “vezérigazgató fiacskája” státuszt úgy értelmezte, hogy nincs más dolga ezen a világon, mint világhírűvé válni. Pénz van hozzá, már csak ötlet kell. De Mr. Theonak nincs ötlete.
Mr. Theo tehát ötlet híján feladott egy hirdetést:
“Szeretnék világhírű lenni!
Sok a pénzem! Kevés a leleményességem!
Minden jó ötletet szívesen fogad:
megnyerő ifjú, aki elvesztette az életkedvét.”
A hirdetésre zsáknyi levél érkezett, tele jobbnál jobb ötletekkel, pl. hogy ez egy nagy marhaság és igazán elmehetne a fenébe, sőt, többen követelték is, hogy azonnal menjen a fenébe, de volt köztük egy figyelemre méltó levél is, amit egy bizonyos Schwachta Szókratész nevű özvegy ítéletvégrehajtó írt. Levelét így kezdte:
“Hirdetését olvastam és közlöm önnel, hogy elveszett életkedvének becsületes megtalálója vagyok.”
A becsületes megtaláló világra szólónak hitt ötlete aztán az események hihetetlen láncolatát indította el. Mr. Theo mellett felbukkantak a hírhedt kikötői figurák, mint Piszkos Fred és persze Fülig Jimmy, de jött Tüskés Vanek és Vaszics, a fél szemére vak orosz matróz, Wagner úr és a félszemű és féleszű Sigorszki. Velük száguldott a világhír felé tengereken és óceánokon át Mr. Theo, mert elkövette azt a hibát, hogy hallgatott az özvegy ítéletvégrehajtóra.
Tegnap Poroszlónál a kis kikötőben ültem és nem volt nehéz Rejtő Jenő Piszkos Fred visszatér Fülig Jimmy legnagyobb sajnálatára című regényét odaképzelni. Ezt a (ponyva)regényt éppen a napokban kezdtem újraolvasni, a napokban újranézett Ponyvaregény című méltán kultuszfilm után, amiben ön-és közcélúan, valamint ön-és közveszélyesen percenként folyt a vér és loccsant az agyvelő, így hát a film után valami kevésbé agyzsibbasztóra vágytam. Jöjjön hát az ön-és közveszélyes Piszkos Fred a hasonlóan közveszélyes, de méltán híres és hírhedt kikötői alakokkal és bánom is én, repítsék Mr. Theot a világhír felé, ha már egyszer ez az álma.
A poroszlói kis kikötőben ülni a mólón és Rejtő Jenőt olvasni, én most ennél szórakoztatóbbat nem tudok elképzelni.
Esetleg ha ezt a Tisza-tavi idillt még a Sarokház Cukrászdában egy jó fagyival is megtoldjuk, biztosak lehetünk abban, hogy az elvesztett életkedv becsületes megtalálója bennünket is meg fog találni.
És ha ráadásul még expedícióra is hívnak mondjuk a “Mi újság, Wágner Úr?” névre keresztelt és biztonságos hajónak mondott lélekvesztőre, ahol a fedélzeten ott áll már mindenki, akire egy óceánt átszelő expedícióban szükség lehet, úgymint egy portás, egy műötvös, egy futballbíró és kedves felesége, egy kórboncnok, egy félhülye inas és egy kanárioktató, viszont nincs még kormányos és fedélzetmester, de tudjuk, hogy Piszkos Fred a kapitány és Fülig Jimmy az első tiszt, akkor nyugodtan szálljunk fel mi is, hiszen az ő nevük garancia a biztonságra és főleg mert esély van egy kevés szélhámosságra és némi nyolc napon túl gyógyuló csirkefogászatra is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: