Az egri Líceum tágas, négyzet alakú és teljesen zárt belső udvarán rendezik meg évről évre az Agria Szabadtéri Játékokat. Színházi produkciókat, koncerteket szerveznek ide és ahányszor mi részt vettünk egy-egy előadáson, mindig telt ház volt. Itt láttuk korábban A Pál utcai fiúk című musicalt és a Generál együttes koncertjét Charlie-val. Az Agrián mindig nagy az érdeklődés, mert a színvonal egyenletesen magas, nincs a hely szelleméhez méltatlan produkció, időben kell jegyet szerezni.
Egy Egerben töltött nyári városnézős nap vagy egy Bükkben eltöltött kirándulós nap vagy akár mindkettő után, mert egy napba belefér együtt a kettő is, beülni a Líceum nézőterére, biztos nem fog csalódást okozni. Az előadás után, úgy éjfél tájban pedig egy séta a kivilágított Bazilika körül és a Dobó téren, nem is tudom, mi kellene még.
A hely nagyon elegáns, a belső udvart valamikor az 1700-as években épült magas épületegyüttes veszi körül, előttünk a színpad, körülöttünk a méltóságteljes épület, felettünk a csillagos ég. Adott a helyszínhez és a hely szelleméhez illő igényes színpadi produkció és már élvezhetjük is a forró nyári esték mézédes hangulatát.
Az idén a kínálatból Charlie koncertjét választottuk. Forró nyári este az éppen nem volt, sőt, kifejezetten hűvös volt július 10-én, de a mézédes hangulat így is garantált volt, mert ott voltunk és Charlie-ra vártunk.
“Hűvös a város és az este hideg,
Unom a csöndet, mégsem tudom, kinek is szóljak,
Mindenki valakié”
– ezzel a dallal kezdett most is, mint mindig. Az előzenekar a balatonfüredi Füred Dixieland Band volt és az autentikus dixieland és swing muzsikával jól előkészítették a terepet Charlie-nak, aki aztán fantasztikus koncertet adott most is, mint mindig. Jöttek sorban a nagy dalok: New York, Zenegép, Könnyű álmot hozzon az éj, Skandináv éjszakák, Kávéház…énekelt Charlie, énekelt a közönség, zengett a Líceum udvara.
A ráadásban wiskey-t ivott mindenki egészségére természetesen jéggel és duplán, ezt a dalt már felállva tapsolta a közönség, majd a búcsúdal következett, mindnyájan az ég felé néztünk és láttuk, ahogyan a gép egy felhőn száll.
Hiába lett vége a koncertnek, a közönség nem engedte le Charlie-t a színpadról, így még egy ráadást kaptunk:
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útba ejthető,
de úgyis visszaérkezem.”
Charlie méltó volt a helyszínhez, a helyszín pedig méltó volt Charlie-hoz.
Ennyi. Nem kell több.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: