Hogy kinek hány barátja van, az nem fontos. De az igen, hogy legyen mindenkinek legalább egy, és legyen az egy fontos barátság. Nem felszínes, nem kapkodó (mert azért olyan is van és azt is gyakran barátságnak szeretnénk hinni), hanem olyan, amiben megtartjuk egymást.
Kiemeljük egymást a bajból. Vagy legalább megtartjuk egymást, ha baj van. Víz fölött tartjuk egymás fejét a bajban. Ott vagyunk egymásnak örömben, bánatban.
El nem múló bizalom.
Az érzés, hogy ő fontos nekem és én is fontos vagyok neki. Időkorlátok nélkül számíthatunk egymásra. Ha sírok, akkor velem sír, ha ő sír, akkor én vele sírok, de úgy tudunk együtt is nevetni a saját bajainkon, hogy attól gyógyulni lehet.
Gyógyítjuk egymást.
Tudjuk, hogy mi fér bele a barátságunkba és mi az, ami nem. Nem feszegetjük a határokat, nem lépünk be a másikba, de ott vagyunk, ha kell. Mindig.
Aki az én barátom, ő ilyen. Akik az én barátaim, ők ilyenek. Van néhány barátom.
Az a legjobb, a leginkább szívmelengető, a legnagyobb biztonságot adó, hogy ők vannak nekem.
Vannak, és én is vagyok nekik.
Nyári kihívás:
29-32. Örülni a barátoknak
29. Baráti találkozás 1.
30. Baráti találkozás 2.
31.Baráti találkozás 3.
32.Baráti találkozás 4.
Kommentek