Nem fogjátok elhinni, pedig igaz: az idei székelyföldi medvelest én találtam ki. Igen én, azok után, hogy ha valamiben, abban az egyben teljesen biztos voltam, hogy az életben soha többé még egyszer nem megyek medvelesre. Egyszer voltam és végig életveszélyben éreztem magam. Az ember tanuljon mindenből és én ott megtanultam a leckét, már tudom, hogy hány ponton sérült a biztonságunk akkor és mit kellett volna másképp csinálni, mármint annak az ifjú székely legénynek, aki nagy bátran elvitt bennünket medvelesre. De a legbiztosabban azt tudom, hogy nekünk akkor nem kellett volna odamenni.
Az eltelt két év alatt viszont talán felbátorodtam, ugyanis én találtam ki, hogy mi lenne, ha megint elmennénk, persze nem ugyanoda és nem ugyanúgy. A medveles emléke nem halványult ugyan bennem, a veszélyérzetet bármikor elő tudom hívni magamban azóta is, elég csak rágondolni és izzad a tenyerem, kiugrani készül a szívem. Az idén vendégeket is vittünk magunkkal Székelyföldre, akiknek felvetettem (igen, én), hogy mit szólnának hozzá, ha elmennénk medvelesre, merthogy nekem igencsak megjött a kedvem hozzá és ők rábólintottak. Lehet találgatni, hogy vagy bátrabb lettem, vagy az eszem ment el.
Nem, nem, egyik sem. Egyszerűen az történt, hogy találtam egy vállalkozást, amely éppen azokon a pontokon ígért biztonságot, ahol én két éve veszélyben éreztem magam. Szerveztem, intézkedtem, telefonáltam, mert el akartam menni, mert nem akartam elhinni, hogy csak úgy lehet, ahogyan két évvel ezelőtt voltunk, vagyis gyakorlatilag életveszélyesen.
El akartam menni.
És igazam lett, lehet ezt biztonságosan is csinálni. A szervezők ötlépcsős biztonságként hirdetik a medvelest Gyergyóban és tanúsíthatom, ez így is van. Persze abszolút biztonság nincs, de ők minden elvárhatót megtettek, hogy biztonságban érezzük magunkat. Az ötlépcsős biztonságnak azonban a két évvel ezelőttihez képest éppen ötszörös ára van, de hát valamit valamiért. Ha a Székelyföldre látogatók között felmerül az igény, hogy medvét akarnak látni, akkor van rá ügyesen felépített vállalkozás is, lehet menni medvét lesni. Ha kereslet van, van szolgáltatás is, aki medvét akar látni, az jöjjön bátran, megmutatják, de szánjon rá egy kicsivel (nem, inkább sokkal) több pénzt, mind azt gondolná (vagy reálisnak tartaná).
Ez a medveles megkapta az “Európa legbiztonságosabban kiépített medvelese” címet. Ide állami vezetőket, magas tisztségű politikusokat és híres embereket hoznak el, pl. Áder János is járt itt.
És most már mi is.
Azt azért mindenkinek tudni kell, hogy a medve tényleg nem játék. Amikor megjelent az első, akiről megtudtuk, hogy a súlya kb. két és fél mázsa és egészen közel jött a házikónkhoz, olyan egy-másfél méterre, akkor érezte azt mindenki, hogy bizony nem játék. Kicsit később előkerült egy kisebb is, majd megjelent a király, a nagy, a félelmetesen szép hím medve, akinek láttán meghűlt bennem a vér. Én bent a házban, ő kint a vadonban, kettőnk között két méter és egy 4,8 cm vastag golyóálló üveg. Este 7-kor értünk fel a lesre, két órát töltöttünk fent, és már javában sötétedett, amikor elindultunk lefelé és jóval 9 óra után értünk le.
A két óra alatt láttunk rókákat és vaddisznókat is, de őket csak “mellékesen”, mert a szemünket alig vettük le a medvékről. Jöttek, mentek, eszegettek, felágaskodtak két lábra, leültek, lefeküdtek, cammogtak erre-arra, közel jöttek a leshelyhez, majd távolodtak, aztán még közelebb jöttek. A rókák, a vaddisznók és a medvék példát mutattak a békés egymás mellett élésre, nem zavarták egymást az evésben, hagyták egymást jönni és menni. A vezetőnk, akit Alexnek hívnak – és akinek innen is köszönünk még egyszer mindent – miközben bátorító áfonyapálinkával kínált bennünket, rengeteget mesélt a medvékről. Például arról, hogy nem mindig ilyen békés az egymás mellett élés az állatok és főleg a medvék között. Vagyis nem mesélt, hanem történeteket mondott. Nem ugyanaz.
A történetek hallgatása közben nem tudtam nem gondolni arra, hogy a medvék itt élnek a közelben és mi ott jöttünk fel, ahol élnek, azokon az utakon, erdőkön, tisztásokon át jöttünk, ahol ők is barangolhatnak és ott is megyünk le.
És itt van a legfontosabb biztonsági szabály: nem gyalog jöttünk fel és mentünk le, hanem kocsival, pontosabban nyitott terepjáróval. Lehetett volna zárt is, de akkor hol maradt volna a kezem izzadása és a szívem kiugrása?
Ha Székelyföldön jártok és medvelesre akartok menni és ha csak egyetlen tanácsot adhatok nektek, akkor legyen az a legfontosabb biztonsági szabály, hogy SOHA ne menjetek olyan medvelesre, ahol gyalog kell a leshelyet megközelíteni.
És persze sose feledjétek: a medve nem játék.
Információ:
https://www.medveles.eu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: