A recski Omega koncert az idei magyarországi turné utolsó állomása volt, szeptembertől már külföldön folytatják az év végéig. A Tűzvihar nevet adták az idei válogatásnak, a hatalmas életműből a rockosabb, keményebb dalokat játszották, de persze a nagy lírai dalokat sem lehetett kihagyni. Az idén olyan szerencsések voltunk, hogy ezt a koncertsorozatot öt helyen is meg tudtuk hallgatni, Debrecenben, Gyulán, Vésztőn, Hajdúszoboszlón, a turnézárót pedig augusztus utolsó napján Recsken. Öt helyszínen élhettük át a hihetetlen magas színvonalú produkciót. Nagyon szép emlék marad nekem ez a koncertsorozat és végtelenül hálás vagyok, hogy hallhattam és láthattam őket, Vésztőn és Recsken pl. az első sorból is. Nem fogom elfelejteni, míg élek, sem a hangzást, sem a látványt, sem azt a tökéletességet, amit koncertről koncertre produkáltak, minden egyes helyszínen megadva a közönségnek az “itt és most csakis nektek játszunk” élményét. Jövőre folytatjuk, ott leszünk minden elérhető Omegán, ott lesz bizony a gyöngyhajú lány és a régi csibész.
Az Omega koncertek előzenekarai sem akárkik voltak. Gyulán például a Creedence Clearwater Revival-t láttuk, akik egy darab Amerikát hoztak el nekünk, Recsken pedig Kalapács Józsit és társait, pontosabban az Atilla Fiai Társulatot (az Atilla írása nem tévesztés).
Ők egy rock-szerveződés, nagyszerű énekesekkel és zenészekkel, pl. Varga Miklós, Rudán Joe, Kalapács Józsi és az ex-Kormoránból Tóth Reni és Mr. Basary, mindannyian küldetésüknek tekintik a nagy nemzeti rockoperák élő koncertelőadását. Ez a küldetésük és komolyan is veszik. A hangjuk mellé odatették a szívüket, szívből énekeltek, szívből szóltak a dalok, komolyan vették a színvonalat, a produkciót és az ilyen színpadra állásból jó dolgok szoktak születni. Tegyük hozzá, hogy az, aki a Ki szívét osztja szét c. dalt, József Attila Tiszta szívvel című versét, vagy Wass Albert Záróversét nem szívből adja elő, az ne is álljon színpadra.
A koncert első felében Kormorán-dalokat hallottunk, a második részben pedig az István, a király nagy dalait. A négy énekes énekhangja külön-külön is óriási, de együtt valami fantasztikusak voltak. Nem csodálkoztam volna, ha a hangjuk erejétől, szépségétől és tisztaságától a Mátra hegyei meghasadtak volna. Az első sorból néztem őket és hiszem azt, hogy a hazaszeretet, a tizenötmillió magyarban való gondolkodás szétsugározható. A több ezres közönség kapott is belőle bőven és hiszem, hogy be is tudták fogadni. Láttam már többször a Kormoránt fellépni és az István, a királyt pedig olyan, hogy is mondjam, nagy jelentőségű és szívdobogtató helyen volt szerencsém látni, mint a Duna túloldalán Komáromban, vagy legyünk pontosak, a felvidéki Komáromban és az az igazság, hogy bennem minden ilyen alkalom katarzist okozott. Nem volt ez másként Recsken sem.
A másfél órás koncert végén elénekelték a Székely Himnuszt és aztán jött az Omega.
Micsoda este egy ilyen? A Mátra hegyeivel körülvett kis völgyben előbb a nemzeti rock és aztán az Omega. Hálásan köszönöm az Égieknek és a Sorsnak, hogy ott lehettem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: