Ettem egyszer egy olyan süteményt, amit a készítője flódninak nevezett, de nála a vékony tésztarétegek között nemcsak mákos, almás és diós töltelék volt, hanem túrós is, ráadásul a mákba még meggyet is tett. Első ránézésre furcsa és szokatlan volt ez a sokféle töltelék egyetlen süteményben, mert ugyan a mák, az alma és a dió rendben van, de hogy ezekhez illik-e a túró, ez nem volt egyértelmű egészen addig, amíg a kérdés csak akadémikus volt. Az egy szelet flódniszerű flódni (illetve nem is egy, mert rögtön több is lecsúszott belőle) jóízű elfogyasztása után a kérdésre csak az lehetett a korrekt és elfogulatlan válaszom, hogy nemcsak illik hozzá, hanem egyenesen csodát tesz vele, sőt, túró nélkül már meg sem enném. Úgyhogy nekem azóta ilyen a tökéletes flódni. Látszólag össze nem illő rétegek, a végeredmény mégis tökéletes.
Szeptember utolsó szombatján dupla születésnapra készültünk, a dupla születésnap két tortát jelentett, az egyiken három, a másikon hat szál gyertya égett. Mi flódnival szerettük volna a nap fényét tovább emelni, de nem lehetett kapni, így aztán almás, meggyes és mákos réteseket vettünk és vittünk magunkkal. Ez ugyan nyomokban sem emlékeztetett a flódnira, az örömünket azonban nem ronthatta el. A napunk ugyanis flódniszerűen alakult: több különböző, első ránézésre össze nem illő események, “rétegek”, amelyek külön-külön finomak, élvezetesek, szépek és barátságosak voltak, együtt egy tökéletes napot adtak. A “rétegek” felületes ránézésre nem is illettek össze, a végeredmény mégis tökéletes volt.
Első réteg: kutyakiállítás
A napot a kutyakiállításon kezdtük, ami azért lesz emlékezetes nekem, mert eddig azt mondtam, hogy nem szeretnék kutyát és most meginogtam. Nekünk ugyanis volt egy kutyusunk, családtag volt nálunk, 13 évet élt velünk és sok éve már az örök kutyamezőkről őríz bennünket és amikor elment, azt mondtam, hogy soha többé nem akarok ilyen veszteséget átélni. Nem is az én ötletem volt, hogy kutyakiállításra menjünk és kutyákat nézzünk, pláne nem olyan szemmel, hogy milyen fajtát kellene választanunk, de ha már ott voltam, természetesen nem csuktam be a szemem. Hogy micsoda szépségeket láttam, az el nem mondható és igen: meginogtam, újra meginogtam. Úgyhogy lehet, hogy egyszer, majd, valaha, esetleg, talán újra lesz egy kiskutyánk.
Második réteg: szalmabálák
Tiszaigar határában időről időre szalmabálákból készült nagyon ötletes figurákat állítanak ki az ügyes kezű alkotók. Mivel mindig sietünk és késésben vagyunk, nem szoktunk megállni, hogy közelebbről megnézhessem őket, most viszont olyan korán indultunk, hogy mindenre ráértünk, így aztán kedvemre nézelődhettem. Kedvencet is választottam, a tyúkanyót.
Harmadik réteg: Patkós csárda
Én nem tudom hogyan, mert nem értek hozzá, de a süllőt úgy készítik ebben a csárdában, hogy csak ezért megéri betérni oda. Ropogós, finom és tökéletes, a csárda pedig minden szempontból kifogástalan. A poroszlói körtés étcsokoládé fagylalt pedig méltó koronája volt az ebédnek, bár szeptember végén már talán nem kellett volna, de a poroszlói kikötőnél úgyis meg szoktunk állni és hát a fagyizó útba is esett. Majdnem.
Negyedik réteg: ABBA Sisters
Most Tiszafüreden léptek fel, láttam már őket korábban is és emlékeztem, hogy nagyon aranyosak és nem is csalódtam bennük most sem. Három tehetséges lány, ABBA dalokat énekeltek, egyszerű koreográfia szerint táncoltak is egy kicsit és nagyon bájosak voltak. Meghallgattuk őket, a végén odamentem hozzájuk és gratuláltam nekik, mert jól összerakták a produkciójukat, lelkesek, kedvesek és szépen énekeltek. Thank you for the music.
Ötödik réteg:
Születésnap, gyertyák elfújása, ölbevételek, ringatások, éneklések, mesélések, társasjátékok, rajzolások, cirkuszi mutatványok megtapsolása, biciklizős produkciók megtapsolása, puszik, ölelések, puszik, ölelések és újra puszik és ölelések, amíg el nem jöttünk. A tökéletes naphoz nem is kellett más.
Ez a szeptember-végi szombat kicsit olyan volt, mint az egyszeri flódni: látszólag össze nem illő rétegek, és a végeredmény mégis tökéletes.
+ még egy réteg: Rock-legendák hétvégéje
Szombaton Kunhegyesen lépett fel Hobo és Deák Bill Gyula, a két legenda egy színpadon. Bill Kapitány leénekelte a csillagokat az égről, Hobót viszont ugye nem az énekhangjáért szeretjük. Külön-külön már láttuk-hallottuk őket, de együtt még nem, így aztán különleges élményben volt részünk. Vasárnap este pedig még egy legendát láttunk, P Mobil koncerten voltunk. Mindkét koncertről külön is írni fogok, ezért ide most nem tőlük, hanem az ABBA Sisterstől választottam zenét.
Ritkán jön össze ilyen vegyes hétvége.
Mamma mia, de jó volt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: