hogyan

A világ teteje nekem október utolsó vasárnapján a Bükkben, Szarvaskő felett a Major-tetői kilátó tetején lett volna. Lett volna. A kilátó 30 méter magas és én olyan lendülettel indultam neki a lépcsőknek, mint aki a tetejéig meg sem áll. Aztán a negyedik lépcsőfordulóban lassítottam és fontolóra vettem, hogy nem megyek tovább, elég a panoráma innen… Tovább »

A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertbe (vagy Arborétumba) már akkor el szerettem volna menni, amikor először szóba került a Dunakanyar, mint úticél és ez nem tegnap volt, hanem valamikor nyár elején. A nyáron nem sikerült elmenni oda és az ősz is enélkül múlt volna el, ha nem hív fel valaki, hogy ő most éppen ott van… Tovább »

Ha azt mondod, Vácrátót, azt mondom: Arborétum. Ha azt mondod, Verőce, azt mondom: KISZ-tábor. Ha azt mondod, Duna, azt mondom: Tisza, de nem idegen már  a Duna sem. Ha azt mondod, Dunakanyar, azt kérdezem: hol bújt előlünk eddig? Október utolsó napos, meleg szombatján újra a Dunakanyar felé vettük az útirányt. A gödi Ilka Csárdában udvariasan… Tovább »

Mindenki függ valamitől, ezzel kezdte az előadását Dr. Zacher Gábor október 22-én a kisújszállási Vigadóban, és ezzel a mondatával úgy láttam, hogy  azonnal meg is nyerte magának a közönséget, mert láthatóan rögtön  oldódott a feszengés és mindenki egy kicsit megkönnyebbültebben sóhajtott fel. Nem lesz tehát tetemre hívás, szembesítés, ijesztgetés és ez jó. Magyarország a 9,7… Tovább »

Vajon mire elég egyetlen délután a Duna-parton? Többre, mint elsőre gondolnánk. Október 20-án vasárnap az előző napi bükki hegyoldal csúszása-mászása után csak pihenést terveztünk, de nagyon hirtelen úgy alakult, hogy ismét útnak indultunk. Ezt a hirtelenséget úgy képzeljétek el, hogy feltettem a vizet a spagettihez és az ebéd utáni sziesztára gondoltam, ekkor volt olyan fél… Tovább »

  A Tündérek Földje olyan helye a világnak, ahol mindenféle csoda dolog megtörténhet. Megtörténhet például, hogy a Fogtündér nyomait követjük a hegyoldalban és egész máshol jutunk ki az erdőből, mint ahol gondoltuk. Megtörténhet az is, hogy egyszer csak le kell kanyarodnunk az ösvényről és meredeken felfelé az úttalan utakon fától-fáig kapaszkodva meg kell próbálunk nem… Tovább »

  A Dunakanyar-Saga negyedik, befejező része következik, amit azzal kezdek, hogy ha választhatnék, melyik Dunakanyar-beli településen töltenék el két (három, négy…) hetet, Zebegényt választanám.  Nagymarostól Zebegényig szinte végig a Dunától pár méterre kanyarog az országút, balra a Duna, jobbra a vasút, a kettő között a közút és szemközt a hegyek, nem akármilyen panorámát kínál tehát… Tovább »

Ott tartottunk, hogy a tervezettnél kétszer több időt töltöttünk a Medveotthonban, már délután fél 2 volt és még nem is értünk a Dunakanyarba. A Dunakanyarba, ahol minden a boldog békeidőket idézi. Akkor tehát ebédeljünk, ez egy olyan régimódi, vagy legyek decens, békebeli szokás. Ebédidőben ebédelünk és a délután fél 2 még annak számít. A Dunakanyar… Tovább »

Jól meglepődtem magamon az imént, amikor a neten valahol megláttam a Dumaszínház hirdetését. Teljesen kiment ugyanis a fejemből, hogy írjak a múlt heti két stand up comedy előadásról. Október 10-én Kőhalmi Zoltán produkcióját láttam, 11-én pedig Hadházi Lászlóét. Jók voltak, de azt hiszem, nem véletlenül felejtettem el írni róluk. Most sem fogok, ugyanis az a… Tovább »

Vissza a jövőbe, azaz a boldog békeidőkből 120 évet előre fogunk ugrani, éppen ide, 2019. októberébe, de majd látni fogjátok, hogy annak ellenére, hogy a XXI. században vagyunk,  a Dunakanyart valahogy még mindig a boldog békeidők hangulata lengi be. De előbb a veresegyházi Medveotthonról. Veresegyház  még nem a Dunakanyar kapuja, a Medveotthont viszont ne hagyjátok… Tovább »