Egymillió fontos hangjegy

Deák Bill Gyula és Hobo Kunhegyesen, a P. Mobil Mezőtúron lépett fel szeptemberben.

Legendák ők, akiknek életműve egymillió tényleg fontos hangjegy. Olyan dalokat írtak, amelyekre nemzedékek emelték fel a kezüket és emelik még ma is, és akik meg tudják szólítani a fiatalokat is. Olyan legendák, akiknek a fénye nem kopik az idő múlásával, a hangjuk is a régi és úgy tudnak hangulatot   teremteni a koncerteken, mint régen. Nem adják meg magukat az öregedésnek. Persze a testük nem tud ellenállni az idő vasfogának, de amit a színpadon csinálnak, azt még mindig valami fiatalos hit hatja át, valami olyan erő, ami előtt fejet lehet hajtani. Hisznek magukban és hisznek a közönségben.

Bill Kapitány és Hobó közös koncertjén a zenekar tagjai mind fiatal és tehetséges zenészek, Schuster Lóránt mögött is csupa fiatal zenész állt és lehet, hogy ez a titok. A rock nagy öregjei komoly életművet hoztak össze és olyan jók még mindig, hogy nevükre megmozdul a közönség, a fiatal zenészek pedig diktálják a tempót és az elől álló rocklegendák pedig bírják ezt a tempót. Nem mondom, hogy régen nem bírták jobban, de így is le a kalappal előttük. Betegségeik, egészségi problémáik ellenére felmennek a színpadra, a mozgásukkal ugyan láthatóan takarékoskodnak, de a hangjukkal nem, és érezhetően hálásak  a lelkes közönségnek, a sok nézőnek, akik a hűvös szeptemberi estén is szintén hálásan és kitartóan tapsoltak, énekeltek velük. Így működik valami, ami jó. Hála itt és hála ott.

Mindhárman felül vannak a hetven éven és azt nyilatkozták több helyen is, hogy addig élnek, amíg színpadon lehetnek. Legyenek még sokáig és Isten éltesse őket!