Mindenki függ valamitől, ezzel kezdte az előadását Dr. Zacher Gábor október 22-én a kisújszállási Vigadóban, és ezzel a mondatával úgy láttam, hogy azonnal meg is nyerte magának a közönséget, mert láthatóan rögtön oldódott a feszengés és mindenki egy kicsit megkönnyebbültebben sóhajtott fel. Nem lesz tehát tetemre hívás, szembesítés, ijesztgetés és ez jó.
Magyarország a 9,7 millió függő országa és hát igen, ezen nincs mit vitatkozni, a tények makacs dolgok, az előadáson láttuk a statisztikai és kutatási adatokat. Ezek ugyan számok, adatok, tehát személytelenek és általuk egy kicsit személytelenül lehet ránézni a témára úgy kb. két percig, de aztán rádöbbenünk, hogy hoppá, ezek mögött a számok mögött ott vagyunk mi is, én is, te is, nem csak ő és ők. Ott vagyunk benne nyakig a saját kisebb-nagyobb ártalmatlan vagy ártalmas függéseinkkel és innentől minden, amit a doktortól hallunk, személyessé válik, nem hallgathatjuk úgy, hogy óh, persze, csak valamelyik ismerősünkről beszél.
Tehát mindannyian függünk, ki ettől, ki attól és nyilván azért is mentünk el, hogy meghallgassuk, mit mond és javasol a témában a függőségek szakértője. Mit javasol? A következő gondolatában ezt a várakozást egy huszárvágással el is intézte, ugyanis nagy derültséget keltve közölte, hogy ő bizony nem fogja megmondani a tutit. Merthogy olyan nincs. Függőségek vannak, tuti módszerek nincsenek.
Itt újabb megkönnyebbült sóhaj hallatszott a nézőtér felől, a második megkönnyebbülésé, mert valószínűleg nem lesz most senki kővel megdobálva – és különben is az vesse rá az első követ, ugye – hogy ilyen-olyan függőségben szenved és miért nem hagyja abba. Vagy éppenséggel nem is szenved, hanem köszöni szépen, jól van.
Zacher doktor például köszöni szépen, jól van a nikotin-, csokoládé-, munka-, futás- és családfüggőségével és jelen pillanatban semmiféle motivációt nem érez arra, hogy bármelyiket, különösen a nikotinfüggőségét felszámolja.
Ilyen hangulatos és nem szemrehányó, nem a “bűnösök közé jöttem, most jól megmondom nekik” típusú indítás után tisztázta, hogy nem csak rossz függőségek vannak, hanem vannak bizony okos függőségeink is és aztán csak mesélt, tapasztalatokat osztott meg, személyes élményeit hozta el és nem túlzás, két órán keresztül a nézőtéren pisszenés is alig volt, kivéve, amikor nevettünk, mert a doktor humora ellenállhatatlan volt.
Figyeltünk, tanultunk, és úgy hiszem, mindannyian elvittük magunkkal azt, amit el kellett vinnünk. Ha mást nem is, legalább azt, hogy nézzünk bele a tükörbe.
Dr. Zacher Gábor előadásának a meghallgatását kötelezővé tenném. Közérthetően, szórakoztatóan beszél, és tanulságként nem lehet megkerülni azt, hogy mindenki függ valamitől, én is, te is, nem csak ő és ők.
Én szóltam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: