Hetijó

(A kép forrása: https://www.muveszhaz.com/hirek/cica-rajz-lepesrol-lepesre/

Vagyok én és van a macska, bár ő ezt a sorrendet biztos fordítva képzeli. Az eddigi viszonyunkat a hűvös távolságtartás jellemezte, azonban a héten a kapcsolatunk szintet lépett. Felvetődött ugyanis, hogy nevet kellene már végre adni neki, mert mindketten máshogy szólítottuk, én leginkább sehogy, de ha nagyon kellett, akkor egyszerűen csak Macskának hívtam, a befogadó gazdája viszont Cicusnak. A kapcsolatunk magasabb szintre lépése azt jelenti, hogy én neveztem el: november 11-től  a keresztségben a fantáziadús Corka nevet kapta, amelyet a Kacorból eredeztettem. A névadás ellenére ugyan még mindig csak Macskaként emlegetem, de tulajdonképpen tetszik a neve. Most már csak az kell, hogy ne csak a neve, hanem maga a macska is tetsszen. Majd meglátjuk. Egyenlőre csak az tetszik benne, hogy végtelenül lusta és jó az étvágya. Illik hozzánk.

A héten megnéztem a Rossz versek című magyar filmet. A Monte Carlo-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíját hozta el ez a film és érdemes megjegyezni, hogy a zsűrit Emil Kusturica elnökölte (Macskajaj, de jó film az is). Aki szereti Woody Allen filmjeit, különösen az Annie Hall-t, az szeretni fogja Reisz Gábor filmjét is és ezt nem én, hanem a filmkritikusok mondják, én  csak egyet tudok érteni velük, mert nekem az Annie Hall nagy kedvencem. Reisz Gábor nem csak rendezte a filmet, hanem a forgatókönyvet is ő írta, a főszerepben is őt látjuk és a történet is vállaltan önéletrajzi ihletésű. A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című első filmje után a Rossz versek nagy meglepetést nem okozott, szerintem talán egy kicsit jobb is lett annál, főleg abban, ahogyan az érzelmeket képekbe teszi át, és ezt bizony zseniálisan teszi. A mai harmincasok problémáit feszegeti, de mindenkinek ajánlom, harmincon innen és túl is.

A héten is szerettem az erdei futópályát, az eredményeim nem rosszak, sőt, egy ideje már stabilan jók, illetve mit is szerénykedjek, igen jók. Maradt a heti 4-5 alkalom  és a táv is változatlan, alkalmanként 4,2 km.

A hét könyve Vargyas Antal Székelyföld című útikalauza, mert úgy néz ki, hogy jövőre is hiába vár bennünket a Magas-Tátra, mi újra Székelyföldre vágyunk.

A hét zenéjét a szombati Kormorán koncert emlékére választom, legyen egy különleges felvétel, ahol Koltay Gergely dalát Deák Bill Gyula énekli.  A  koncertről nekem nagyon hiányzott Mr. Basary, Géczi Erika és Tóth Reni, az új formációval nehezen barátkozom.