Tudod, amikor este lecsuktam a szemem és vártam az álmot hozó tündérszárnyú kék madarat, rád gondoltam.
Tudod, amikor reggel kinyitottam a szemem, ragyogott az egész világ körülöttem, mert rád gondoltam. Tudtam, jössz.
Vártalak.
Megérkeztél és úgy néztelek, mintha egy tündérszárnyú kék madarat néznék. Amíg itt voltál, te voltál az én tündérszárnyú kismadaram.
A boldogságom.
Meséltél és meséltem.
Rajzoltál és rajzoltam.
Nevettél és nevettem.
Adtál ötmillió puszit és adtam ötmillió puszit.
Aztán beszálltál a kocsiba, integettél és integettem.
Elmentél, én itt maradtam.
Nem tudom, most mit csinálsz, én sírok.
Ma még sírok, de holnaptól már számolom, hányat kell aludni, hogy újra mesélj és meséljek, rajzolj és rajzoljak, nevess és nevessek és szeretgesselek, ringassalak, édes kis tündérszárnyú boldogságom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: