Jó nagy ablak van a nappalinkon, két nagy szárnya van. Ha kinézek az egyiken, sötét zivatarfelhőket látok és kora esti sötétséget, a másikon pedig szinte nyarat idéző sárgás fényeket. Nyilván ez azért így túlzás, de tényleg olyan, mintha két részre vált volna szét az égbolt, egy nyári zivatar előttire és egy zivatar utánira. Az előbb állt el az eső, igazi nyarat idéző zivatar volt, dörgött az ég és villámlott is.
Pedig állítólag közelít a tél. Kizökkent az idő, mondta Hamlet királyfi és hát igen, kizökkent most is. Ahhoz képest, hogy november utolsó napjaihoz értünk, alig kell fűteni és úgy tűnik, mintha most múlna éppen a langymeleg szeptember és mintha itt lenne még a közelben a vénasszonyok nyara. Vasárnap meggyújtjuk az első gyertyát, de még távolinak tűnik a Karácsony. Én ha tehetném, ilyenkor november közepe-vége felé meg is állítanám az időt, akár kizökkent, akár nem.
Az a véleményem, hogy a kizökkent időt egy jól eltalált süteménnyel bármikor vissza lehet zökkenteni és én ma éppen ilyenféle idő-visszazökkentést vállaltam magamra. Bevettem magam a konyhába és sütöttem.
Olyan süteményt készítettem, amit már évek óta nem, pedig nagyon finom, nem is tudom, miért nem készítem el gyakrabban. Vagyis most, hogy már újra elkészítettem, tudom: mert pepecselős. Mindegy is, a lényeg az, hogy nagyon illik ehhez a felemás időjáráshoz, egyszerre emlékeztet az őszre, hiszen almás-diós alapja van és áfonyalekvár is kell hozzá, ugyanakkor már benne van a tél ígérete is a naranccsal, a fahéjjal és a mézeskalácsos fűszerkeverékkel. A konyhában is összeérnek most az évszakok.
A receptet valamikor Betűleves honlapján találtam, ahol Ezt azért odaraktam című nagyon jópofa írásával csinált kedvet ehhez a narancsleves sütihez. Ez elég régen volt, most próbáltam nála újra megkeresni, de nem találtam. Hát akkor lássuk, én hogyan készítettem.
A sütemény öt rétegből áll. Az első réteg valami szilárd alap, lehet piskóta, lehet mézeslap, én zabpelyes alapot készítettem, így:
250 g zabpelyhet és 50 g diót és fél tábla magas kakaótartalmú apróra tördelt csokoládét mézeskalács fűszerkeverékkel, fahéjjal és pici sóval összekeverek, eldolgozok benne 50 g kókuszzsírt és az egészet kb. fél kilónyi reszelt almával összeállítom. Kivajazott kisebb tepsi méretű, magas falú jénai tálba belenyomogatom és előmelegített sütőben lassú tűznél kb. háromnegyed óra alatt készre sütöm. Hűlni hagyom.
A második réteg az áfonyalekvár, amit egy kicsit megmelegítek és a langyos alapra kenek, úgy érzésre, mintha lekváros kenyérre kenném.
A harmadik réteghez pudingot főzök két csomag csokis pudingporból és 8 dl 100%-os narancsléből. Korábban a pudingot előírásszerűen cukorral főztem, most nem tettem bele, mert már nem használok semmihez cukrot és cukorhelyettesítőt sem. Amikor kihűlt, pici mézet keverek bele és mehet a lekváros alapra. Jó vastag réteg lesz, ezért is kell a magas falú jénai, és mert még jön két réteg, plusz egy extra is.
A negyedik a tejszín, 2 dl habtejszínt felverek, nem kell kemény habbá, hanem csak úgy, lazára és ezt a pudingos rétegre simítom.
Az ötödik réteg babapiskóta lesz. Két deciliter narancslében megforgatok annyi babapiskótát, amennyivel be tudom fedni a pudingos réteget és most jön az extra: felolvasztok fél tábla étcsokit egy kis narancslében és rácsurgatom a babapiskótákra úgy, hogy folyjon mindenfelé.
És most van kész.
Tapasztalatból mondom, hogy ma nemcsak kint, hanem bent a konyhában is összeért az ősz és a tél, és lehet az időjárás akármilyen, idézhet nyári záport vagy éppen közelíthet a tél, hullhat az égből bármi, de amikor ennyiféle íz összeér, semmi nem számít. Még az sem, hogy kizökkent az idő.
Mert tulajdonképpen ezzel az ötrétegű álommal helyre is zökkent.
Ez a sütemény az ünnepi asztalra kívánkozik látványban is és ízben is. Eredetileg én is odaszántam, de már látom, hogy vasárnapra egy morzsa sem fog maradni belőle. Egyszerűsége ellenére a mai délutánt szépen elpepecseltem vele, de elmondhatom, hogy ma este az asztalra ezt azért én is odaraktam. Vasárnap pedig, amikor majd meggyújtjuk a gyertyát, nézni fogjuk az üres asztalt. Mert még egy délutánt nem fogok vele elpepecselni, az biztos.
De ti csak próbáljátok ki, készítsétek el, aztán legyen több eszetek, mint nekem és dugjátok el magatok elől. Vasárnap pedig rakjátok oda az ünnepi asztalra, ahogy kell.