Munkahelyi kis közösségünk is készül a Karácsonyra. Szorgos kezek nagyon szépen feldíszítették a belső tereket, jutott a díszítésből az ablakokra, ajtókra és az asztalokra is, bármerre nézünk, mindenhol van valami, ami jelzi, hogy várjuk az ünnepet. Napközben halk zene szól és akik mostanában belépnek hozzánk, ők is velünk együtt hangolódhatnak az ünnepi fények és az illatok között.
Van egy közös “faliújságunk”, az adventi időszak első napjától kezdve minden nap felkerül rá egy szép gondolat, ma például ez: Örülj a mai napnak! Nagyon szép kezdeményezés, jó lenne ebből is hagyományt teremteni. Reggelente, amikor beérek, az az első, hogy elolvasom és valahogy hat is rám egész nap. Ma különösen figyeltem az örömökre.
Örültem a téli hidegnek és a tegnapról megmaradt hónak.
Örültem a reggeli két narancsomnak, mert mindkettő ritka finom és édes volt.
Örültem, mert volt bátorságom egy régóta halogatott beszélgetéshez.
Olvasok egy francia nyelvű blogot , amit egy magyar anyanyelvű, de Franciaországban élő blogger ír és kezdek egyre többet érteni belőle. (Le talent d’écrire ne consiste que le choix des mots. Je n’ai pas assez de talent d’ecrire, je pense, mais je voudrais bien ecrire et je veux continuer d’apprendre le francais.) Nem használok szótárt, amit értek, jó, amit nem, úgyis jó. A mai írást például egész rendesen megértettem. Hallgattam Demis Roussos francia nyelven énekelt dalait és örültem, amikor kihallottam a szövegből egy-egy szót.
Telefonon beszélgettem az anyukámmal és valami apróságon jót nevettünk.
Örültem egy munkatársam örömének.
Biztos volt sok apróság még, aminek örülhettem ma, csak már nem emlékszem.
Pedig kellene.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: