Az erdei futópályán tegnap is, ma is szürkeség és sár fogadott, ennek ellenére alkalmas volt a szokásos kilométerek teljesítésére. Olyan csend volt és olyan tiszta levegő, hogy az a 40 perc, amit kint töltöttem, felért valamilyen wellnes-szerű csendterápiás oxigénfürdővel. A csendben az ember meghallja a saját gondolatait.
Nekem például tegnap az a gondolatom támadt, hogy mégis el kellene menni Pestre a Bazilikához a Karácsonyi vásárba és ha már oda, akkor persze a Vörösmarty térre is. Voltam már többször, először óriási élmény volt, aztán már nem annyira. Két éve voltam utoljára és akkor már a tömeg sem tetszett, hideg is volt és már nem emlékszem, miért, de sietnünk is kellett, és akkor azt mondtam, hogy legközelebb Hollenstein an der Ybbs-be szeretnék visszamenni, mert azt a szépséges, egyszerű, csendes adventi várakozást vágyom vissza, amit ott élhettem át.
Hollenstein egy pici osztrák falu az Ybbs folyó mentén, az én szememnek óriási hegyek között, a Hochkar – síközpont közelében. Nem volt klasszikus adventi vásár a faluban, viszont megépítették Betlehemet. Nem csak a jászolt, hanem az egész elképzelt falut, házakkal, emberekkel, állatokkal, kovácsműhellyel. Hollenstein főterén kedves kis figurák képeit tették az utcai lámpákra, ezek az erdei manók és tündérek mutatták az utat az épített Betlehemig. Minden ház kapuja, bejárati ajtaja szépen fel volt díszítve, nem csillogó-villogó fényfüzérekkel, hanem nagyon ötletes alkotásokkal, amelyek fatörzsből, ágakból, mohákból készültek, láthatóan házilag. Semmi hivalkodás, semmi giccs, csak finom egyszerűség.
Oda visszamennék. Ha az idei Adventtel kapcsolatban lehetne három kívánságom, az egyik ez lenne. A másik, hogy Karácsonyra legyen hó. Nincs is harmadik és mindenkinek jobb ez így, mert ha lenne, még véletlenül megint a Magas-Tátrát mondanám egy kis lovasszánozással, de hát ugye ezt már nem mondom, mert már sokszor mondtam.
Ma az erdei futópályán a nagy csendben újabb gondolatom támadt. Nyilván nem fogunk Karácsonykor Hollensteinbe menni, de talán készíthetnék az ajtónk elé én is valami hasonlót. Nem ma, mert most már sötét van, hanem holnap délután. A kertben meg is találnék hozzá mindent, kis fatörzset, bogyókat, mohát, van egy kerámia sünink is, néhány szép zöld ág is van és tulajdonképpen igen nagy kedvem támadt most ehhez.
Meglátjuk, kitart-e holnapig.
A kép forrása: https://www.facebook.com/pg/felsenkrippe/posts/
Kommentek