Egy ilyen napon, mint a mai, amikor péntek van és ráadásul tizenharmadika, nem tudom kihagyni az örökifjú, bohém és igazságos pofonosztogató matróz – alias Fülig Jimmy – elhíresült mondását: “Én nem vagyok babonás és fütyülök a varázslatra, mert Limában az inkák főpapja adott egy amulettet ilyesmi ellen.”
Fülig Jimmy tehát nem babonás és nem hisz a badarságokban, “mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás”. Fülig Jimmy barátom Piszkos Freddel és a többi hírhedt kikötői legénnyel együtt bátor és vakmerő, szembe megy a veszéllyel és nem hátrál meg akkor sem, ha az igazságnak hatalmas pofonokkal lehet csak érvényt szerezni.
És főleg nem babonás. De azért nem szereti, ha kísérteteket emlegetnek a hajón, főleg ha az a hajó az Egyenlítő alatt jár, mert egyszer arrafelé hajózott a Na mi újság, Wagner úr? nevű rozzant cirkálón és akkor ő is látott már egyet, sőt, hallotta is szájharmonikázni és persze a napnál világosabb, hogy ez a kísértet a tudós Gustav Bahr évek óta elhunyt felesége, akiről mindenki tudja, hogy nagy szájharmonikás volt, míg meg nem boldogult és gyakran visszajár, hogy szeretett férje ne kényszerüljön muzsika nélkül élni.
De kérem szépen, ki meri azt állítani, hogy Fülig Jimmy babonás lenne? Ugyan már. Néhány jól irányzott jobbegyenessel bárkiből kipofozza a babonaságot, bárkit bármiről meggyőz és meggyőződése, hogy pofonjaitól még a világbéke is helyreállna.
Hogy én babonás vagyok-e? Igen. Nem. Igen, úgy, mint Fülig Jimmy és nem, úgy mint Fülig Jimmy.
Én ugyan nem jártam Limában, de van kabalám és nem a barna kavicsban hiszek, hanem a fehérben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: