15. Kisült-e már a kalácsod?

Igen, kisült, pontosabban megsült és nem kalács, hanem torta. Advent harmadik vasárnapján próbasütést rendeztem, kicsi konyhánkat cukrászműhellyé alakítottam. Sacher tortát sütöttem, mert ezt készülök a munkahelyi Karácsonyunkra vinni, de most másképp akartam, mint eddig. A Sachert ugyanis ünnepi alkalmakra elég gyakran meg szoktam sütni és ha egyszer hozzáfogok, meg szoktam adni a módját. A bevált receptem szerint sok csokival, sok cukorral, sok lekvárral, ahogy kell és ahogy szeretjük. Most viszont kísérletezni támadt kedvem, kíváncsi voltam, meg lehet-e sütni cukor nélkül, cukormentes lekvárral és a szokottnál is magasabb kakaótartalmú étcsokoládéval. Ezért is kellett a próbasütés, mert ma volt rá időm, elszórakoztam vele, de kedden nem lesz, akkor már nincs próbaverzió, kedden már élesben megy majd minden.

És mert ráértem ma, el is pepecseltem vele rendesen. Először 100 g vajat felhabosítottam, már amennyire tudtam, nagyon habos nem lett. Mikróban felolvasztottam 140 g étcsokoládét, ebből a fele 74%-os, a másik fele 90%-os kakaótartalmú volt és ez nem elírás.  A felolvasztott csokit a vajhoz kevertem, egyenként hozzákevergettem 4 tojás sárgáját, elég gyorsan kell vele dolgozni, mert a csoki és a vaj egyre gyorsabban kezdett szilárdulni.  40 g zabpehelylisztet és 30 g kókuszlisztet összekevertem és a masszához szitáltam, majd  a tojásfehérjéket kemény habbá vertem és négy részletben a keverékhez adtam. Közepes tányérnyi méretű jénait kivajaztam, megszórtam zabpehellyel, belesimítottam a tésztát és előmelegített sütőben kb. 170 fokon egy órán át sütöttem.

Meg kell várni, amíg kihűl és egy picit le kell csípni belőle onnan, ahol nem annyira feltűnő, mert meg kell kóstolni, hogy cukor nélkül egyáltalán ehető lett-e.

Nos, hát ehető, nagyon is. Aki már megszokta a cukormentes ízeket, annak ez a keserű, erős csokis íz nagyon be fog jönni. Csakhogy az én munkatársaim szeretik az édeset, ezért aztán nekiálltam utólag valamit édesíteni rajta. A cukormentes, xilittel édesített sárgabaracklekvárt rákentem a tortára, aztán gondoltam egyet és kb. fél csomagnyi gesztenyemasszát tejszínnel jó habosra kikevertem és ezt is rákentem. Végül narancslében megolvasztottam 100 g csokit, de ez már csak fele részben volt étcsokoládé, a másik fele tejcsoki és a tortát leöntöttem vele. Édesszájúaknak tejszínhabbal tálalható. Ez a Sacher nem a klasszikus Sacher, sőt, én már nem is tudom, minek nevezzem, talán egyszerűen gesztenyés csokoládétorta, vagy legyek decens és adjak neki valami márkásat, legyen a neve:

Sacher – alapú tejszínes álom étcsokoládés torta gesztenyekrémmel.

Tovább is van, mondjam még?

Miután a konyhai DIY munkát sikeresen befejeztem, egy másik DIY munkához is kedvet kaptam és a bejárati ajtó elé készítettem egy végtelenül egyszerű ünnepváró – nem is tudom, merjem-e dekorációnak nevezni – valamit. Ehhez a sáros, vizes kertben a bokrokról lemetszettem a hozzávalókat és mint a képen látjátok, egyszerűen beleszúrkáltam az ágakat a cserepekbe. Egy régi kedves munkatársamtól kapott kis ajtódísszel, egy apukámtól örökölt szoborral és a kertből behozott kerámia sünivel kb. 10 perc alatt kész is lettem. Azóta várom a macskát, aki ki tudja, hol kóborol, hogy figyelmeztessem, a közelébe ne merjen menni, mert Advent ide vagy oda, nem fog  a kapcsolatunk magasabb szintre lépni.