Mire az igazi, családi karácsonyhoz megérkezem, minden évben néhány közösségi ünneplésen is részt veszek. Régebben (de milyen rég!) a gyerekek óvodai, iskolai csoportjaiban és a munkahelyemen is ünnep volt és a barátaimmal is kisebb-nagyobb csoportban többször ültünk a terített asztalhoz. A gyerekek elköltözése után is megmaradt a baráti és a munkahelyi ünneplés, de több szintűvé vált. Az idén öt közösségi karácsonyi ebéden és vacsorán vettem részt. Egy baráti, egy alapítványi, egy nagy munkahelyi, egy másik nagy munkahelyi és egy munkahelyen belüli szűk közösségi ünneplésen voltam, ez utóbbit én szerveztem.
Többször kell tehát szépen felöltözni, többször kell az ünnepre díszített asztaloknál köszöntést hallgatni vagy éppen mondani, gyertyát és csillagszórókat gyújtani, finom ünnepi ebédet-vacsorát jó társaságban elfogyasztani. Ez is a készülődés, a hangolódás része, mert miközben negyedszer vagy éppen ötödször ülünk asztalhoz a negyedik vagy éppen az ötödik társasággal, legjobban a családi asztalhoz készülünk, legjobban azt a bizonyos igazi családi asztalt várjuk.
De nálunk évek óta nem létezik egyetlen igazi karácsonyi családi asztal, ugyanis mióta a gyerekek felnőttek és elköltöztek, azóta a családi karácsonyokból is több lett. A három napos ünnep alatt legalább négy “részletben” ünneplünk, hozzánk is jönnek, mi is megyünk, utazni is fogunk. Nincs olyan, hogy mindenki egyszerre egy időben egy asztalhoz tudna ülni és ez azért elgondolkodtató. Nem vagyunk ugyanis nagy család és mégis, valahogy úgy alakult, hogy csak addig volt “egyasztalos” családi karácsonyunk, amíg a gyerekek itthon éltek.
Néhány éve nekünk tehát “sokasztalos” karácsonyunk van és ezzel a “sokasztalos” ünnepléssel mégsem elveszett valami, hanem inkább megsokszorozódott. Úgy is mondhatnám, hogy nekünk többször van karácsonyunk és mind igazi, pontosabban mindegyik Az Igazi. Mert ugyan melyik lehetne igazibb a többinél? Az anyukám asztalánál töltött? Vagy az, amelyiket kettesben itthon töltjük? Vagy amelyikhez utazni fogunk? Vagy amelyikhez itthon terítünk és hazavárunk?
Ha frivol lennék, azt mondanám, így lehet kimaxolni az ünnepeket. De nem vagyok az és az az igazság, hogy egyáltalán nincs ellenemre ez a sokasztalos Karácsony.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: