-Szia Kati! Azért hívtalak, mert meg akarom veled beszélni a Karácsonyt.
-Szia Kincsem, mondd, mit szeretnél!
-Lesz kettő meglepetés neked. Az egyik egy dal. Ha akarod, eléneklem.
-Most?
-Igen, ha szeretnéd, akkor most.
-Szeretném, Kincsem.
(…)
-Édes kis Kincsem, ez gyönyörű volt! A dal is gyönyörű, ahogy pedig te énekelted, én annál szebbet még soha életemben nem hallottam.
-Majd Karácsonykor is énekelek.
-De jó! Alig várom! Képzeld, megtanultam azt a dalt, amire táncoltál a második gyertyagyújtáskor.
-Jól tetted, hogy megtanultad, mert ha jöttök, rendezek egy előadást, te énekeled majd, én pedig dúdolom és táncolok is, kis csengővel. Hallgasd csak, most megrázom. Hallod, milyen szépen csilingel? Majd Karácsonykor adok neked is egyet.
Ilyen Karácsonyeste elé nézek boldog várakozással.
És bár általában mindig szokott, most nem sírt a telefon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: