I. rész
Ha eddig nem tettük volna, vagy nem eléggé, most aztán Advent negyedik hétvégéjén rendesen alámerültünk a kulináris és vizuális élményekben. Az ünnepváró hangulatot idén a Dunakanyarban koronáztuk meg és tapasztalatból állítom, hogy
1. a gödi Dunapart (majdnem) olyan, mint egy tengerpart,
2. a híres gödi Ilka Csárdában (majdnem) olyan jól főznek , mint Székelyföldön a Basában,
3. Szentendrén az Adventi vásár van olyan igényes és hangulatos mézeskalács illatú gyönyörűség, mint Mariazellben,
4. fővárosunk Nagykörútjának és az Andrássy útnak a fényei szebbek, mint Bécs fényei,
5. és a Vidám Színpad Futóbolondok című előadása két és fél órára minden problémánkat el tudta velünk feledtetni.
Az első kettőt most megmagyarázom.
1.A Dunakanyar településeit nyilván mindenhol meghatározza a Duna és mindegyik általunk látott partszakasznak megvan a maga jellegzetessége, amit egy-egy szóval le lehet írni. Aki járt már ott, ezekből a leírásokból rögtön ki is tudja találni, melyik település Dunapartjáról van éppen szó. Ezt mi így találtuk ki magunknak és jól el szoktunk ezzel útközben szórakozni. Göd pl. a hódos-Duna nevet kapta tőlünk, mert annyi hódrágta fát sehol nem láttunk, mint ott. Rengeteg fát megdézsmáltak, sok fa ki is dőlt, több veszélyeztetett fa törzsét pedig drótokkal védik a hódok garázdálkodása elől. Pedig nem garázdálkodnak, egyszerűen a túlélésükhöz van szükségük a fákra.
Elég nagy területen lehet nyáron strandolni ezen a partszakaszon és az apró kavicsos felszórásnak köszönhetően ez egy nagyon kellemes “plázs”. Ha elhalad egy-egy nagyobb hajó, a jó nagy hullámok kicsapódnak a kavicsos partra, és az egész majdnem olyan, mintha a tenger hullámozna. Tegnap vízen, sáron, árkon-bokron és latyakon át lementünk a partra és éppen jött egy nagy hajó. Sokáig hullámzott utána a víz és én csak hallgattam a Duna hangját. Mondtam is, hogy miért is mennénk a tengerhez, én abban úgysem lubickolok (igaz, a Dunában sem), amit pedig szeretek a tengerparton, azt itt is hallgathatom. Ezzel persze lehet vitatkozni, de ha valakinek lehet a tenger a Balaton, nekem miért ne lehetne az a Duna.
2. Az Ilka Csárda vendégszeretetét és főztjét többször megtapasztaltuk már és nagyon jó véleménnyel vagyunk róluk. A halászlé verhetetlen, a harcsaparikás szintén, a narancsos kacsasült pedig külön bejegyzést érdemelne, lehet, egyszer meg is írom. Tökéletes. A Gyergyószentmiklós közelében található Basa Fogadónál jobbat eddig nem találtunk és azt hittük, nem is fogunk, de lett két jelentkező itthon is erre a címre. A Tiszafüred melletti Patkós Csárda majdnem eléri a Basa színvonalát, és hát most már az Ilka is ott van, nagyon ott van ebben a nagyszerű társaságban. Külső-belső terei, berendezése, nagyon kedves személyzete és tökéletes ételei odaemelték és ehhez csak gratulálni lehet.
Folytatás a II. részben.
Kommentek