hogyan

János vitézem, én hős huszárom

Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát még sosem láttam, így aztán amikor olvastam, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház színpadra állítja, nem volt kérdés, hogy megnézzük és sikerült is jegyet vennünk az erkély első sorába. Azt gondoltuk, hogy ez az egyik legjobb hely, de nem az. Nagyon kényelmetlen és szűk volt, ezért aztán az első… Tovább »

Szürkéssárga szürke és sárga, avagy nem oda Buda!

Budapestet ellepte  a szürkeség. Lehet, hogy köd, lehet, hogy szmog, lehet, hogy mindkettő, nem tudom. Én az egyébként szép fővárosunkat még ennyire szürkének nem láttam, mint tegnap.  Az épületek, a Parlament, a Vár és a Duna szürkébe burkolózott, ennél szürkébb már nem is lehetett volna és még az emberek is színtelennek tűntek. Fekete kabátokba, dzsekikbe… Tovább »

Háromszoros hurrá, január!

Ha lehetne, azt választanám, hogy a tél legalább fél éven át tartson, ezen belül a január ne egy, hanem három hónapos legyen. Tudom, hogy érthetetlen, hallatlan, a mainstream-mal szembemenő és bicskanyitogatóan eretnek, de nálam még mindig tart a januári hideg felett érzett eufórikus öröm. Ma például azért,  mert köd is van, hideg is van, zúzmara… Tovább »

Igen, január!

Annyi mindenre mondok igent, amire inkább nemet kellene, de jófejségből, megfelelési vágytól vagy ki tudja mitől hajtva, nem szívesen mondok nemet. Inkább hárítok, időt kérek, de leggyakrabban talánt mondok akkor is, ha tudom, hogy nemet kellene. Ha valamire egyértelműen nemet mondanék, az ritkán megy elsőre, de azért előbb-utóbb, ha már tényleg meg vagyok szorítva, kimondom… Tovább »

Vendég a háznál

A Kossuth Rádióban hétköznap délelőtt Vendég a háznál címmel fut egy nagyon hasznos szemléletformáló és tanácsadó sorozat gyerekekről. Felnőtteknek szól a műsor és ha csak tehetem, meghallgatom, sokat tanulok belőle még akkor is, ha a gyereknevelésen tulajdonképpen már túl vagyok. Az én gyerekeim az unokáimmal együtt már tényleg csak ritka vendégek itthon, de ma például… Tovább »

Pótvizsga házasságból

Megtudtam, mi a jó házasság titka és sietek is megosztani mindenkivel, aki úgy érzi, még éppen időben tehet valamit, hogy átmenjen a vizsgán. Én az elsőn nem mentem át, a másodikon is volt néhány pótvizsgám, de aztán megtanultam, amit meg kellett és ha nem is summa cum laude minősítéssel, de az oklevelet megszereztem. Ettől függetlenül … Tovább »

Keserű méz

Hogy fér meg egy napban a keserű bánat és a mézédes öröm? Nem tudom, de valahogy megfér. Vannak ilyen napok az életben. Reggeltől estig egymás után jönnek a rossz dolgok, az elkeserítő események,  és mire már éppen azt gondolnád, vége a világnak, rád cseppent az élet egy kis mézet. Nem literes üvegből önti, nem, csak… Tovább »

Akarom

Amikor reggelente a napot nagyjából megtervezem, vagy elhangzik a bűvös mondat vagy nem és ez döntő befolyással bír az adott napra nézve. A bűvös mondat:  Ma kimegyek futni.  Ez egy általános mondat, nincs benne vágy, még csak akarat sem, ez egyszerűen egy tény, de benne van az is, hogy lehet, mégsem megyek ki futni és… Tovább »

Rosszkedvünknek tele

Olvastam, hogy mi, akik a világ, akárhogyan is nézzük, de mégiscsak szerencsésebbik felén élő emberek vagyunk, általában a januárt tartjuk a legnehezebben viselhető hónapnak. Olyan pontján élünk a világnak, ahol nincs háború, nem kell félni és van mit ennünk, nyilván ezért nincs is más dolgunk, mint azon keseregni, hogy hideg van, elmúltak az ünnepek és… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!