Olvastam, hogy mi, akik a világ, akárhogyan is nézzük, de mégiscsak szerencsésebbik felén élő emberek vagyunk, általában a januárt tartjuk a legnehezebben viselhető hónapnak. Olyan pontján élünk a világnak, ahol nincs háború, nem kell félni és van mit ennünk, nyilván ezért nincs is más dolgunk, mint azon keseregni, hogy hideg van, elmúltak az ünnepek és ráadásul még fény sincs.
Hát akkor legyen világosság.
Utánajártam kicsit a dolognak és azt találtam, hogy ezt az “év legnehezebben viselhető hónapja” címet a január egy egyszerű, de jól kitalált marketingnek köszönheti. Az emberek ugyanis ilyentájt az otthonukban szomorkodnak ahelyett, hogy elrepülnének az örök nyárba, az utazási irodák viszont tele vannak értékesítésre váró jobbnál jobb, csábítóbbnál csábítóbb napfényes tengerparti ajánlatokkal. De kinek van kedve ebben a hidegben kimozdulni otthonról még csak a sarki utazási irodáig is? Ha mégis akad, aki legalább az érdeklődésig eljut, akkor még mindig ott a pénz kérdése, ami ne legyünk álszentek, el is szokta dönteni a kereslet-kínálat kérdését.
De hagyjuk most a pénz! Előbb legyen felkeltve a mindent elsöprő igény! Fel kell ébreszteni a keresletet az utazási irodák ajánlatai iránt. Ne szomorkodjunk, mert hideg van és nincs elég fény, inkább utazzunk oda, ahol süt a nap, meleg van és az ünnepek fáradalmait a pálmafák alatt elnyúlva pihenhetjük ki, hiszen megérdemeljük. Minél messzebbre utazunk, annál jobb lesz nekünk. És az utazásszervezőknek.
Én meg azt mondom, maradjunk itthon. Ne repüljünk távoli tengerekhez, ne lustálkodjunk a pálmafák alatt, ne süttessük a hasunkat koktélokat kortyolgatva.
Először is nézzünk ki itthon az ablakon és próbáljuk meg elhinni, hogy mínusz 2 fokban nem fogunk megfagyni. Öltözzünk fel jó melegen és irány az erdő. Sétáljunk a csendben, élvezzük a zúzmarás fákat és még az is lehet, hogy nyulakat és őzeket is fogunk látni. Amikor már jól kipirult az arcunk, sétáljunk haza, igyunk forró teát, kuporodjunk a fotelba, takaródzunk be jól és nézzük meg a Mamma Miát. Repüljünk képzeletben a görög szigetek valamelyikére, képzeljük magunkat a forró tengerpartra és drukkoljunk, hogy Sophie találja meg a három apajelölt közül az igazit, Donna legyen újra szerelmes és csapjanak végre egy világra szóló (bazi) nagy görög lagzit.
Néha lehet savanyú a szőlő, nem?