Ha lehetne, azt választanám, hogy a tél legalább fél éven át tartson, ezen belül a január ne egy, hanem három hónapos legyen. Tudom, hogy érthetetlen, hallatlan, a mainstream-mal szembemenő és bicskanyitogatóan eretnek, de nálam még mindig tart a januári hideg felett érzett eufórikus öröm. Ma például azért, mert köd is van, hideg is van, zúzmara is van és én ilyenkor élek igazán. Mindig is volt bennem egy olyan érzés, hogy nem jó helyre születtem, már ami az éghajlatot illeti és nekem tulajdonképpen valahol Skandináviában, annak is a Sarkkörhöz közeli részén kellene élnem és erről már írtam többször, úgyhogy most nem fogok.
Inkább mutatok három dolgot, amivel még szebbé, még telítettebbé, még finomabbá tettem a januárt elsősorban magamnak, mert itthon kettőnk közül csak én vagyok az, aki rajong a télért, míg a másik felem téli álmot szeretne ilyenkor aludni és úgy en block szenved a téltől. Amivel magamnak finomabbá tettem, abból neki is jutott, de a telet ennek ellenére változatlanul ki nem állhatja.
Az első dolog egy torta, vagyis mindjárt kettő. Születésnapot ünnepeltünk a héten és a cukrászdából rendeltem meg a tortához a piskótát. Jó nagy téglalap alakú lapot kaptam, abból hat darab kistányérnyi méretű kerek lapot szabtam ki és megtöltöttem négy és fél csomag gesztemasszából (3 csomag 72%-os, másfél csomag cukormentes) és 2 dl habtejszínből készített krémmel, a tetejére pedig csokoládéreszeléket szórtam és ha már lúd, legyen kövér (és ha így haladunk a kulináris élvezetekben, akkor nemcsak a lúd, hanem lassan mi is azok leszünk), hát bizony tejszínhabbal ettük.
Mivel elég sok piskóta megmaradt, a leeső részek felhasználásra először azt találtam ki, hogy somlói galuskát készítek, de ezt szinte azonnal el is vetettem. Szöszmötölős, pepecselős, bár nagyon finom, de inkább legyen valami egyszerűbb.
Hát lett és méghozzá olyan fimom, olyan pazar, hogy az egyik hurrát biztosan megérdemli.
Az alapreceptet Betűleves oldalán találtam évekkel ezelőtt. A jénai tál alján elrendeztem a piskóta darabokat és meglocsoltam egy narancs levével. Két evőkanál cukormentes baracklekvárt két kanál narancslével felhígítottam és megkentem vele a piskótát. Nyolc dl 100%-os narancslében két csomag étcsokoládés pudingport megfőztem és amikor kihűlt, azt is rákentem. Újra a maradék piskóta következett, ugyanígy lekvárral, narancslével, majd 2 dl habtejszínt habbá vertem és az egészre rásimítottam. Végül fél tábla étcsokoládét narancslében felolvasztottam és rácsorgattam a tejszínes rétegre. Azt mondom nektek, hogy magasan veri a somlóit és a kóstolgatását nagyon nehéz abbahagyni, mert ez az a fajta, ami, ahogy mondani szoktuk, eteti magát.
A második dolog egy erdei futópályás kalandozás. Kalandozás, mert a futópálya egy bizonyos szakaszát mindig, következetesen kihagyom, az ugyanis a gyorsító szakasz és az én sebességem meg sem közelíti azt, amivel a profik gyorsító szakaszára merészkedhetnék. De ma megtettem, ma kalandozni mertem, mert rajtam kívül senki nem volt ott. Egy teljesen egyenes erdőszéli szakaszról van szó. Képzeljetek el egy keskeny erdei ösvényt, ami mellett mindkét oldalon égig érő fák vannak, most zúzmarásan hóferérek és a két fasor ágai a magasban összeérnek. Barna a fák törzse, barna az avar az ösvényen és hófehérek a fák. Olyan volt most az egész, mint egy alagút, mint egy hófehér alagút. Elképesztően gyönyörű. Nem tudok ilyenkor megnyugtatóbb színeket elképzelni.
A harmadik januárra való finomság a lelki táplálék, hiszen nemcsak kenyérrel él az ember. Megterveztük a nyári székelyföldi utunkat, lefoglaltuk a szállást és elkezdtünk a részleteken is gondolkodni. Nagyon jó dolgokat találtunk ki, nézegettünk kapcsolódó képeket és videókat, persze az útikönyv is előkerült és sok mindennek utána tudtunk olvasni. Farkaslaka és környéke lett a választott úticélunk, ezért Tamási Áronnal hangolódtunk és folytatjuk is a hangolódást.
Kevés jobb dolgot tudok elképzelni egy hideg, ködös, zúzmarás, igazán kedvemre való napra, mint narancsos süteményt enni, kirándulni az erdőben, aztán szétfagyva hazajönni, itthon jól felmelegedi és a nyaralást megtervezni.
Ez éppen három dolog, úgyhogy tényleg háromszoros hurrá a januárnak!
Kommentek