hogyan

János vitézem, én hős huszárom

Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát még sosem láttam, így aztán amikor olvastam, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház színpadra állítja, nem volt kérdés, hogy megnézzük és sikerült is jegyet vennünk az erkély első sorába. Azt gondoltuk, hogy ez az egyik legjobb hely, de nem az. Nagyon kényelmetlen és szűk volt, ezért aztán az első felvonás után feljebb ülhettünk, a nagyon kedves és segítőkész jegyszedő hölgy ugyanis mutatott nekünk két üresen maradt széket és ott tényleg sokkal kényelmesebb volt.

Az előadás napján egy kicsit belelapoztam Petőfi elbeszélő költeményébe, volt néhány aha-élményem, jó sok mindenre ugyanis egyszerűen nem emlékeztem. A daljátékról is olvastam egy kicsit és megtudtam, hogy Kacsóh Pongrácnak az eredeti Petőfi-műből sok mindent ki kellett hagyni, például a boszorkányokat, a zsiványok tanyáját, a griff madarat és az óriásokat is.

Nem szoktam ennyire rákészülni egy színházi előadásra, de most valahogy a János vitéz beszippantott, elsodort és csak olvastam, olvastam és olvastam. Aztán már dúdolgattam is, mert eszembe jutott néhány dal a daljátékból, ezeket réges-régen az anyukám tanította nekem. A dalokat nem kerestem meg a neten, visszafogtam magam, úgy gondoltam,  jó lesz majd felismerni őket és hogy legyen egy kis meglepetés is. 

Olvastam arról is, hogy két legenda is lehet az alapja János vitéz történetének, az egyik Ráckevéhez köthető, a másik Karcaghoz, én a ráckeveit jobban el tudom hinni.

Nagyon-nagyon kíváncsi voltam az előadásra és olyan befogadóra nyitottam a szívemet, amennyire csak tudtam. Nem ismertem a színészeket, de biztos voltam benne, hogy remek előadás lesz, mert remek a darab. 

Ezúttal a “távolnéző” szemüvegemet sem felejtettem itthon,mert  egyébként nem kell szemüveget viselnem, jól írok, olvasok és látok anélkül is és  nem szoktam még meg, hogy egy nézőtér-színpad távolságnál már fel kell vennem, ehhez meg ugye nálam kell legyen, tehát ez volt az első, amit a táskámba tettem. 

Ennyi logisztika után, lássuk, mit láttunk.

Pontosabban én mit láttam a könnyeimen át.

A zenekari árokban elfoglalták a helyüket a zenészek, megjelent a karmester, széthúzták a függönyt és kezdetét vette a mese, a meseszép díszletekbe ágyazott előadás. Az első felvonásban bevonulnak a huszárok, látjuk a toborzást és színre lép Bagó is. Látjuk az édes Iluska és Kukorica Jancsi szerelmét, a kegyetlen, gonosz mostoha ármánykodását, a nyáj szétszéledését és annak  következményeit, a szerelmesek elválását és Jancsi elbújdosását. 

A második felvonás a francia király udvarában játszódik, itt lesz Kukorica Jancsiból János vitéz, itt találkozunk a huszárok által megmenett francia királlyal és a vágyakozó, de elutasított francia királylánnyal és ide érkezik a dicsőséges huszárok ünneplése közben Bagó a Juliska sírján nőtt rózsaszállal és innen indul el a megszakadt szívű János vitéz Bagóval Iluska után. 

A finálé pedig már Tündérországé. A kék tó visszaadja Iluskát János vitéznek, akit Tündérország fejedelmének választanak. Petőfi költeménye itt ér véget, de a daljátékban a történet még folytatódik. Bagó elindul haza a falujába és János vitéz is elhagyja Tündérországot, szép Iluskájával ő is hazatér.

Az előadás zsebkendőköteles, megható, sírós. Az volt január 25-én Egerben a Gárdonyi Géza Színházban és az volt 1904. november 18-án Pesten, az ősbemutatón is, amelyről ezt írták: 

“A darab elsöprő sikere még az alkotókat is meglepte. A színpad hol felpezsdült, hol megnyugtató vidámságot árasztott. A közönség derült, nevetett, majd Bagó meghatóan szép dala alatt már a sírás is felcsuklott innen-onnan. A dal befejeztével újrázást követeltek, de az ismétlés egy kicsit váratott magára, mert a Bagót alakító Papp Mihálynak is könnyek peregtek az arcán, a karmester Konti József is a zsebkendője után kutakodott, de még a zeneszerző Kacsóh Pongrác szeme is könnyes lett.” 

Én sem tudok mást írni. Örök emlék marad.

Ajánlok inkább egy videót, amely ugyan nem Egerben készült, hanem a  Vajdaságban, a Kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturcz József Színjátszó Csoportjának előadásán.  Mi az egri előadás után néztük meg és ez a felvétel visszaad valamit abból, amit Egerben láttunk.

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!