Levél Piszkos Frednek:
Jó napot, Kapitány!
Mondhatnám, hogy Freddy bátyám, de ezt a megszólítást csak Fülig Jimmy engedte meg magának, ő is csak egyszer. Híre ment, hogy Ön zokon vette tőle és válaszul úgy szíven találta Jimmyt a bőr kamáslijára tett epés megjegyzésével, hogy ő, ha tehette volna, azonnal visszaszívta volna a Freddybátyámozást. Az már más kérdés, hogy mindketten tudjuk, ha Fülig Jimmyt valaki szíven találja, ő válaszul ritkán hibázza el az illető állcsúcsát, de persze Önnel sosem tenne ilyet. Én tudom az illemet, Kapitány, ezért a legmélyebb tiszteletemmel fordulok Önhöz, mégpedig egy kéréssel.
Vigyen magával!
Tegnap egyetlen órát töltöttem a kikötőben, ahol Önt kerestem és az egyik dokknál látni véltem, de akkor már nem mertem Önt megszólítani, sőt, még csak megközelíteni sem. Biztos, hogy Ön állt ott, mert felismertem a híres ruházatáról (tudja, aminek becses nevét köszönheti) és arról az egykedvűségről, ahogyan a vizet nézte. Nem kenyerem a hízelgés, de úgy, ahogyan Ön nézi a vizet, nem nézi senki más ezen a világon!
Egykedvűnek látszott, olyannak, akinek – már ne haragudjék -, minden mindegy, de legfőképpen az mindegy, hogy kedvező-e a széljárás vagy vihar közeleg. Ön csak azt várja, hogy befusson végre az a hajó, amelyikkel felkutathatja a Na mi újság, Wagner úr? furcsa névre keresztelt és az óceánok kiszámíthatatlan vizén eltűnt hajót, fedélzetén olyan kikötői és alvilági alakokkal, mint Csont Muki, Nyolcemeletes Csukics, Lógás Hugó és persze a Kékszakállú Wagner, akiért ugyan nem kár, de ez nem tartozik rám.
Tegnap nem mertem Önt megszólítani, My Old Piszkos, ezért most levélben kérem, hadd mehessek magával. Szívesen megismerkednék közelebbről a fent említett egyénekkel és egy kis csirkefogászat sem állna tőlem távol, ha arról lenne szó, bár tudom, hogy az én eszem nem ér fel az Ön csavaros észjárásával.
Meggyőződésem, hogy Ön nekem hasznomat vehetné. Egy expedícióban, különesen olyanban, ahol – ne vegye tiszteletlenségnek – egy eltűnt hajó felkutatására indulnak vén tengeri medvék és ifjú matrózok önzetlen segítőszándék és némi készpénz reményében, jól jön majd egy krónikás, aki megörökíti az utókornak az Ön dicsőségét, bátorságát, vakmerőségét és fent említett rendkívül csavaros eszét. Ez a krónikás lennék én.
Tudom, Ön nem szívesen beszél senkivel, nem szívesen érintkezik a kikötői híres és hírhedt csavargókkal és úgy általában ki nem állhatja az embereket, de kérem, tegyen velem kivételt.
Vigyen magával és leszek a krónikása!
Ma este ott fogok állni a kilences dokknál, ahol tegnap Ön állt, My Old Kapitány, és várok. Csak füttyentsen és már megyek is.
Maradok tisztelettel, kelt mint fent ésatöbbi.
(Tegnap a csepeli Szabadkikötőben jártam.)
Kommentek