Állítólag valaha a pestiek azt terjesztették, hogy a sör nem ital, az asszony nem ember, a medve nem játék, a székely pedig ettől székely. Ez a hír eljutott Székelyföldre is, ahol aztán erre válaszul egy kis csíki falu színjátszóköre egy színpadi játékban mutatta be a valódi székely embert a humorával, a pajzánságával, a táncával és a muzsikájával együtt és nem ám úgy, ahogy azt Pesten képzelik, hanem ahogy az Székelyföldön van. A medve nem játék című darabot Topolcsányi Laura írta és a Turay Ida Színházban Szerednyey Béla rendezte.
Egy évvel ezelőtt láttam már ezt az előadást, akkor több problémám is volt vele, főleg az, hogy a nézőtér hátsó részében ültem és elfelejtettem a szemüvegemet elvinni, így aztán nem láttam jól és mivel nem volt hangosítás, ott hátul a 18. sorban nem is hallottam rendesen. Ez a bosszúság elvette a kedvem az egésztől, ráadásul kivételesen egyedül mentem el és az az igazság, hogy magam helyett a darabra haragudtam, pedig csak a jegyet kellett volna hamarabb megvenni és persze nem egyedül elmenni.
Szilveszterkor megnéztük a tv felvételt és akkor láttam és hallottam azt, amit a színházban nem. Nagyon tetszett az egész, meg is kerestük, hol játszák újra és sikerült a közelben elcsípni egy előadást. Már megszoktuk, hogy nekünk általában kalandos úton-módon sikerül szinte mindenhová jegyet szerezni, most sem volt ez másképp és most is, mint már annyiszor, csak a várólistára fértünk fel. Így aztán még az előadás előtt három nappal sem volt biztos, hogy lesz helyünk.
Végül lett, valaki visszamondott két jegyet a nyolcadik sorból én pedig örültem, hogy nem a 18-ból.
Jól láttam, de megint nem hallottam jól. Nem értem, miért nem hangosítják a színpadot és szeretném megtudni azt is, mikor kell egy előadásra jegyet foglalni, hogy legalább az első 5-6 sorba sikerüljön, de majd egyszer én is megfejtem a jegyszerzés titkát biztosan. Addig meg “úgy akarom, ahogy lesz”, ahogyan azt a kamionosok mondják Moldova György után szabadon.
A lényeg az, hogy nagyon jó előadást láttunk, a színészi teljesítmény, a díszletek rendben voltak, a székely humor poénjai jó párszor megrengették a nézőteret és ebből a vicces, pajzán históriából az is kiderült, hogy a pestiek két dolgot jól tudnak a székelyekről. Az egyik, hogy a sör valóban nem ital, mert arrafelé csak a pálinka az és bocsásson meg nekem a Csiki sör. A másik, hogy a medve nem játék, ezt meg tapasztatlatból én is tudom. De hogy az asszony ne lenne ember? Ebben tévednek. A színdarabban az asszonyok annyiszor járnak túl a férfiak eszén, ahányszor csak akarnak és olyan csalafintaságokat eszelnek ki, olyan furfangosak, hogy a férfiak csak néznek.
Vagyis nem csak néznek. Erről szól a csíkkarcfalvi Etelka története, amit az alábbi videóban 2:14-től hallgathattok meg.
Szívből ajánlom ezt a három percet, aki nem járt Székelyföldön, annak azért, mert ízelítőt kaphat belőle, aki pedig már járt, az csak dőljön hátra a székében és képzelje nyugodtan magát újra oda, valahová Csíkba, de ne Etelka helyébe.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: