Mindeközben tavaszodik

De közben berobbant a tavasz és vele a szénanáthám. Én tudom, hogy ez a nátha nem “az” a nátha, “csak” allergia, mégis kellemetlen minden tüsszentés után a riadt tekinteteket látva magyarázkodni, hogy nyugalom, ez nem az, aminek látszik. Ezért aztán inkább csak annyit megyek emberek közé, amennyit feltétlenül szükséges. Önkéntes karanténomat a munka töri meg, mert az a helyzet, hogy pl. dolgozni feltétlenül szükséges. A vásárlást nem csúcsidőben intézem és akivel lehet, a kapcsolatot csak e-mailen vagy telefonon keresztül tartom.

Az allergiás szemeimet jól “beszemcseppezve” kizárt a filmnézés, még az olvasás is csak alig-alig.

Marad a torna, a hosszú telefonbeszélgetések, a francia nyelvleckék hallgatása és egy kis kertészkedés.

És hogy hol a boldogság mostanában?

A torna közben, mert fejlődök, szépen nyúlik, aminek nyúlni kell és erősödik, aminek erősödni kell.

A hosszú telefonbeszélgetések alatt, mert  mindig tanulok belőlük: tanulom, hogy milyen a világ a hatévesek szemével és megírtam már, de nem győzöm ismételni, hogy az a világ roppant szórakoztató.

A nyelvleckék hallgatása közben, amikor a szövegből kihallom a szavakat. Nem mindet, de annyit már csak-csak kihallok, amennyiből összerakom a faék egyszerűségű történeteket.

Kertészkedés közben, aminek az idejét napi 15 percben maximáltam, hogy ne unjam meg, de addig legalább élvezem.

Na meg az erdei futópályán, ahol lassan már tényleg a futók közé tartozom.

És persze mindeközben rendületlenül tavaszodik. Figyeljétek csak meg, milyen édes dallama van Áprily Lajos versének! Nekem nem a kedvenc évszakom a tavasz, de ettől a verstől szinte megjön a kedvem hozzá.