Hetijó

1. Egészségesek vagyunk.

2. Dolgozunk.

Ez a kettő pont elég.

A többi apróság.

Apróság pl. az, hogy két filmet is megnéztünk a héten, mindkettő sötét skandináv thriller, az ún. Q-filmek közül való. Csak azoknak ajánlom, akik nem félnek elmeháborodott, pszichopata bűnözők fejébe belenézni. Rettentő nyomasztó, beteg és gyomorszorító mindkét film, de ha valakinek ilyenre támad éppen kedve, hát tessék: az egyik a Nyomtalanul, a másik a Palackposta. A harmadik Q- filmet ma délutánra tervezzük. A Palackpostát néztük meg először, a film végén azt mondtam, hogy soha többé nem fogok ilyet nézni, aztán tessék, eltelt három nap és az én ötletem volt, hogy folytassuk, ma meg már a harmadikra készülünk (a címe: 64-es betegnapló). Még a végén a negyediket is megnézem (Fácánvadászat), de nem, azt elsőre kizártam a listából, azt tényleg nem merem. Azt olvastam, hogy a 64-es betegnapló mindent visz. Egy kicsit már felkészültnek érzem magam rá, egyébként meg ez a sokadik skandináv film, amit megnézek és engem mindegyik gyomorszájon vágott, mindegyik után azt hittem, ennél mocskosabb bűn már nem lehetséges, aztán mindig meglepődök, mert  de.

Aztán az is apróság, hogy minden délben kiülök a kertbe és mivel a kert olyan pici, hogy gyakorlatilag “egy ültő helyemben” körbelátom, naprakész vagyok a virágok állapotát illetően. Pontosan tudom, melyik milyen fázisában tart a növekedésben, a bimbózásban vagy a szirombontásban. Régóta nem lélegeztem ennyire együtt a kerttel.

A kert lakója Corka macska. Ő és én nem vagyunk barátok, sőt, háborúban álltunk, de a kettőnk közötti feszültség egyértelműen csökkent, ezért a fegyverletételt már nem tartottam lehetetlennek. Mostanra már megtanultuk nem keresztezni egymás útját és képzeljétek, már éppen a békekötést fontolgattam (persze a fehér zászlót nekem kellett volna lengetnem, és erre már-már hajlandó is lettem volna), hát Cor – mert én így nevezem, nem becézem-, eltűnt. Napok óta nem jön haza, a helyére viszont azonnal beköltözött egy másik macska, akivel kezdhetem a háborút előlről. Toleránsabb edddg még nem lettem, egyenlőre szemtől szemben a kivont kard állapotában vagyunk, de képzeljétek,  megtörtént, amire sosem gondoltam volna: visszasírom Cort. Már akár Corkának is nevezném, csak jöjjön vissza, szerezze vissza a helyét és ha harcolni kell a betolakodó ellen, hát ígérem, mellé állok.

Még egy apróság, vagy talán nem is annyira az. Úgy látszik, kezdek visszaállni a régi kerékvágásba, mert újra csak egyszer takarítok hetente. Az otthonról dolgozás első két hetében a kétségbeesés cselekvésekre és pótcselekvésekre vitt rá, ilyen volt pl. az, hogy naponta végig takarítottam a házat. Nem kényszeresen, de azért na. Ez múlni látszik és ez bizony jó jel. Mint ahogy múlni látszik a kétségbeesés is, bár az még vissza-visszatér. Viszont az augusztusra foglalt székelyföldi szállásunkat nem mondtuk le. Mi ez, ha nem optimizmus?

De még egyszer, a lényeg az, hogy egészségesek vagyunk, jól vagyunk, dolgozunk.

Kell több? Nem. Úgyhogy jöjjön egy kis zene: