hogyan

Csütörtök volt, május 28-a. Anyukám a saját drága két kezével szedte ezt a csokor virágot nekem, ezzel várt. Az ablakból látta, hogy megérkeztem és sietett elém, hogy kaput nyisson.  Gyere be, kicsi lányom, hívott, de én csak a fejem ráztam, nem, nem mehetek, tudod. Még vigyázni kell. Dehogy kell, hozzám bejöhetsz már, gyere, meg akarom… Tovább »

  Ha az Országos Kéktúra hossza másfélmillió lépés és mi abból május 23-án megtettünk hatezret, akkor mennyi van még hátra? Sok. Ezért ne is így számoljunk. Vegyük csak a Bükk hegységben a Siroktól Szarvaskőig jelölt 20 km-es szakaszt. Ebből vonjuk ki a május 23-án  megtett 4 km-t,  így mennyi van hátra? Igazatok van, így is… Tovább »

    Poroszló nekünk útba esik jövet-menet, akár a hegyekbe, akár a Dunakanyarba, vagy ha az autópályán a Dunántúlra megyünk és útba is esett mindig, csak sokáig nem vettük észre. A Magas-Tátra felé, a Mátrába, a Bükkbe, és pl. Mezőkövesd-Miskolc felé elég gyakran jártunk korábban is, de Poroszló mellett évtizedekig úgy mentünk el, hogy gyakorlatilag rá… Tovább »

A Tisza a mi  lusta folyónk. Csendesen, simán, szelíden folydogál az Alföldön lefelé és békeidőben nehezen képzelhető el, hogy “zúgva, bőgve törte át a gátat” emberemlékezet óta számtalanszor. Petőfi sem hitte, amíg a saját szemével nem látta, milyen az, amikor “a föld legjámborabb folyója” letépi láncát és “el akarja nyelni a világot”. Többször láttam én is… Tovább »

Az idei év első kirándulós hétvégéjén, vagy mondjuk úgy, a vírus-veszélyhelyzet első szabadulós napján, 2020. május 9-én  szombaton a közeli Közép-Tisza vizeit látogattuk meg (Börtönéből szabadult sas lelkem I.) A dátumot azért nyomatékosítom, mert már nagyon-nagyon vártam a kimozdulást. Mi, hacsak tehetjük,  jövünk-megyünk, utazunk, kirándulunk és bár elég jól viselem az otthonlétet is, azért nyolc… Tovább »

A Körös-mente mindig idegen volt nekem, annak ellenére, hogy nagyon közel lakunk hozzá. Ha Mezőtúr felé tartunk, akkor csak egy óra autózás és már Mezőtúr határában ott is vagyunk a Hortobágy-Berettyó partjánál. Ha pedig Szeghalom felé indulunk, akkor is csak egy óra és már át is kelünk Körösladánynál a Sebes-Körösön. Tudjátok, az a Sebes-Körös, amelyik… Tovább »

Ha majd egyszer, sok-sok év múlva eszedbe fog jutni, hogy volt egyszer egy koronavírus, keress elő a fiók legmélyéről egy képet. Meg fogod ismerni ezer közül is. Ezt a képet ketten találtuk ki, én megrajzoltam, te pedig, amikor a vírus után újra találkozhattunk, kiszínezted. Még be is kereteztem, mintha igazi kép lenne, fakeret helyett ugyan sárga… Tovább »

Amikor az ember az 57. születésnapját várja, nem számít nagy meglepetésekre. Az én születésnapom tulajdonképpen nekem a legfontosabb és ez így van jól.  És nekem tényleg nagyon fontos. Nem csak egy újabb kipipált évet jelent (aki ismer, tudja, miért így mondom), hanem valami mást is, amit nehéz szavakba önteni és talán nem is kell.  Lesz… Tovább »

Demjén koncertre sem megyünk idén nyáron. De ha egyszer, mondjuk valami csoda folytán tényleg a ma lenne a holnap tegnapja, nem arról mesélnék, hogy milyen koncertekre nem megyünk el. Inkább arról, hogy bár sokat elvett tőlem ez a két hónap, jó pár dolgot adott is.  Amikor ez az egész helyzet a vírussal elkezdődött, azt biztosan tudtam,… Tovább »