Amikor az ember az 57. születésnapját várja, nem számít nagy meglepetésekre. Az én születésnapom tulajdonképpen nekem a legfontosabb és ez így van jól.
És nekem tényleg nagyon fontos. Nem csak egy újabb kipipált évet jelent (aki ismer, tudja, miért így mondom), hanem valami mást is, amit nehéz szavakba önteni és talán nem is kell.
Lesz persze tortám gyertyával és sok-sok “boldog szülinapot!” köszöntéssel, egyik-másik közülük személyesebb és melegebb hangú lesz. Anyukám már hetek óta előre örül, hogy idén a szülinapom egybeesik az Anyák Napjával. Nem tudjuk úgy megünnepelni, ahogy szeretnénk, mert a világ most nagyot változott körülöttünk, de az én drága Anyukám már kitalálta, hogyan legyen. Aprólékosan kigondolta a menetrendet, megbeszéltük, hogyan lesz tortám és milyen legyen és ki hogyan csatlakozzon az ünnepléshez.
És úgy is lesz.
Mondom,nem számítok nagy meglepetésekre, pláne ilyenkor, amikor lehet tudni, hogy ebben a mostani helyzetben ez a születésnap más lesz, mint a többi.
Mégis kaptam meglepetést, mégpedig egy nagyon fontosat, egy édes hat és fél évestől. Egy héttel ezelőtt azt mondta, hogy boldog szülinapos hetet kíván nekem. Először nem értettem, miért mondja ezt, ez így egy tévedés, hiszen az enyém pont egy hét múlva lesz. A hat és fél éves, aki kapcsolatban van a tündérekkel és a manókkal, elmagyarázta nekem, hogy nincs ebben semmi tévedés. Ő egész hétre boldog születésnapos hetet kíván nekem, nem csak egy napra, a szülinapomra.
És én erre azt feleltem, hogy ilyen különleges jókívánságot még soha nem kaptam senkitől és amíg élek, ezt nem fogom elfelejteni.
Akkor ő azt mondta, írjam fel, hogy el ne felejtsem.
Felírtam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: