Poroszló nekünk útba esik jövet-menet, akár a hegyekbe, akár a Dunakanyarba, vagy ha az autópályán a Dunántúlra megyünk és útba is esett mindig, csak sokáig nem vettük észre. A Magas-Tátra felé, a Mátrába, a Bükkbe, és pl. Mezőkövesd-Miskolc felé elég gyakran jártunk korábban is, de Poroszló mellett évtizedekig úgy mentünk el, hogy gyakorlatilag rá sem pillantottunk.
Egyszer csak lett egy Tisza-tavunk és attól kezdve évekig a Balaton helyett Abádszalókra jártunk, ritkán átmentünk Tiszafüredre is, aztán valahogy elmúlt ez is. Az utóbbi években volt olyan nyár, hogy sem Abádszalókra, sem Tiszafüredre nem mentünk, hiába vannak hozzánk közel. Messzebbre sodort bennünket jó néhány kihívás, évek óta a hegyekben és a Dunánál várnak bennünket, mi pedig, amikor csak tehetjük, odamegyünk.
Ha megyünk, az szinte mindig sietést jelent, mert szinte mindig késve indulunk el. Tiszafüreden áthajtunk, a holtág vagy a Tisza-tó kitérő lenne, ugyan pár perc csak, de azt sem szánjuk rá. A vasúti átjárót elhagyva az országút az autópálya felé előbb az élő Tiszán, majd a Tisza-tavon vezet át. A hídról az élő Tiszára mindig lepillantunk és mindig mondjuk is, hogy most ugyan nem, mert nincs idő, de visszafelé majd megállunk és lesétálunk az imádott Tiszánk partjára, aztán hazafelé, általában késő este mégsem.
Hanem aztán Poroszlónál!
Ott mindig megállunk.
Miután évekig csak keresztül hajtottunk a kis jellegtelen, észrevétlenül elbújt, álmos településen, szinte észre sem vettük, hogyan kezd ébredezni, hogyan kezd életre kelni. Mi tulajdonképpen akkor figyeltünk fel rá, amikor a Tisza-tó turisztikai lehetőségeit nagyon jól pozicionálva, ez a kis korábban észrevehetetlen, álmos község szinte a semmiből, hirtelen kész lett. Mi pedig azóta nem csak megállunk útközben itt egy kicsit, hanem gyakran eleve ide tervezzük a hétvégi kirándulásunkat, vagyis mondhatjuk, visszajáró vendégek lettünk.
A település tehát szárba szökkent és kivirágzott. A szó szoros értelmében is, mert az átvezető főút szélét teleültették virágokkal, de átvitt értelemben is: több étterem, panzió, csinos teraszos cukrászda, strand, kemping várja a vendégeket, és persze mindentől csak pár lépés a Tisza-tó. Nagyot és merészet álmodott ez a valaha volt kis falu, megcélozták az ökoturizmust és bejött nekik.
És például nekem miért “jön be” Poroszló?
Először is itt van a Tisza-tavi Ökocentrum, ami az egész Tisza-tó, sőt, talán az egész Alföld büszkesége, de nem túlzás az sem, ha az egész ország büszke rá. Mi fél napot töltöttünk el itt, de kevés volt. Van 3D mozi, ahol olyan kisfilmet vetítettek nekünk a tóról, hogy legszívesebben rohantunk volna a vízre, hogy a saját szemünkkel lássunk mindent. De Poroszlón nincs szó rohanásról, a vízi világ ugyanis csendre int és csak a szinte tapintható csendben mutatja meg magát.
Van vadaspark, meg lehet nézni a kormoránok és a vidrák etetését, van óriás akvárium, csónakkal megközelíthető egy csomó hely a vízen, van vízi sétány magaslessel és kilátóval. Mi ezeket mind bejártuk, de bármikor végig barangolnánk újra és remélem, hogy fogjuk is. Annyi minden van, hogy ha nekem kellene fejleszteni tovább a kínálatot, én már nem is tudnék mit javasolni. Az Ökocentrum csinos honlapján minden, de tényleg minden információ megtalálható, böngésszétek!
Aztán van kemencében sült rétes. Van szuper étterem, több is. Itt van a környék legjobb fagyija. Van kikötő.
Van minden.
A kikötőnél például nem is tudok jobb helyet elképzelni egy Rejtő-regény olvasásához. Ülni a gáton, előttünk a poroszlói kikötő, mögöttünk a cukrászda a legjobb fagyival. Jöhet is Fülig Jimmy, hiszen neki mindig sürgős pofozkodni valója van Piszkos Freddel, Tüskés Vanekkel és persze Csont Mukival, de ez sosem gazemberség, csak egy kis csirkefogászat, hiszen kikötői úriemberekről van szó.
Ha már úriemberek…
Poroszló nem egy “puccos” hely. Gyökereiben megmaradt egy csendes vízparti településnek, olyannak, amire azt mondhatjuk kedvesen összekacsintva, hogy a mienk. Egy percig sem érezzük itt idegeneknek magunkat. Otthon vagyunk benne.
Poroszló tehát felfedezte és láthatóan megtalálta magát.
Találjátok meg Poroszlót ti is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: