hogyan

Provence. Made in Hungary

 

Eger közelében Ostoros és Novaj között, illetve ott is, de Eger környékén, a Bükk vagy a Bükkalja több pontján, ha megállunk, kiszállunk a kocsiból és beleszippantunk a levegőbe, megérezhetünk valamit a francia vidék hangulatából. Toscanát is írhattam volna, de arról már írtam itt: https://choix.cafeblog.hu/2018/06/10/toszkana-es-csernus/, most a levendulák miatt inkább legyen Franciaország, legyen Provence, közelítsünk is még jobban, legyen hát Grimaud.

Grimaud egy kis falu, a francia Riviérától, pontosabban  St. Tropeztől mindössze 10-12 km-re. Egy kis szerpentines kanyargás után néhány perc alatt a nyüzsgő, forró Cote d’Azur-t magunk mögött hagyjuk és megérkezünk a nem kevésbé forró, a középkorból itt maradt Grimaud falu szélére, ahol megállunk, tovább menni innen ugyanis csak gyalogosan lehet. Az apró, szűk utcák, a nagy kőházak és árkádok között nem is lehetne máshogy. Mindenütt, az ablakokban, az erkélyeken, a kapualjakban, tényleg mindenütt virágok, falra kúszó szőlő, szőlőlugasok, futórózsák, leanderek virítanak és a kövekből épített kerítések réseiben levendulák élnek. Tulajdonképpen szinte csak a növények mutattak életjelet, mert embert csak itt-ott láttunk.

Lent a tengerparton tűzött a nap, ahogy kell, azúrkéken csillogott a tenger. Elsétáltunk a pompás yachtkikötő mellett, beszálltunk egy kis hajóba, hajókáztunk az  öbölben és kora délután értünk vissza St. Tropez-ba. A kikötőben természetesen megnéztük a halpiacot, az étterem teraszán valaki osztrigát evett, természetesen illetlenül jól megnéztem őt is és az osztrigákat is, aztán a Riviéra kavalkádjából egyszer csak ott találtuk magunkat a szőlődombos-levendulás csendben.

Azóta, ha valahol szőlőt és levendulát látok, mivel elég jó képzelőerőm van, már oda is tudom képzelni az apró utcákat, a nagy kőházakat az árkádokkal együtt és elképzelem, hogy a Grimaud feletti várból lenézek a tengerre, az onnan gyufásdoboznál is apróbbnak tűnő yachtokra és azt szoktam gondolni, dehogy mennék én még egyszer olyan messzire a “Provence életérzésért”, amikor itt van nekem Ostoros, Novaj és Noszvaj, vagyis a Provence, Made in Hungary. Hogy Tihanyról most ne is beszéljek.

Június 13-án megálltunk a Bükk lábánál, a szőlősdombok között elterülő Tündérputtony-levendulamezőnél, ahol szedhettünk levendulát. A tulajdonos adta hozzá a metszőollót, elmondta, hogyan szedjük, hogyan szárítsuk és miközben szorgosan tettük a dolgunkat, én meséltem az én levendula-tündéremnek a levendula-tündérekről, akik elbújtak az apró virágok közé, de előtte, kora hajnalban még gyorsan megfürödtek a harmatcseppekben, majd tele hintették illatporral a virágmezőt, most pedig megsimogatják a kezünket és különféle érdekes gondolatokat tesznek a fejünkbe.

Meséltem és közben egy kicsit én is azzá váltam, június 13-án néhány órára én is levendula-tündér lettem. Segítettem az Eger-pataktól idáig kísérni a kiskacsát, aki mindenképpen érezni akarta a levendulák illatát. Segítettem a csigának átkelni az úton, varázsporral szórtam be a levendulamező hátsó részét, elfújtam az esőfelhőket és idecsalogattam mindenféle varázsigével a pillangókat, főleg a sárga színűeket, mert ők a mi legjobb barátaink. Lehet, hogy a rózsaszín szárnyúak is iderepülnek majd, de nem baj, majd velük is összebarátkozunk.

Hazafelé a kocsiban ülve az illatozó levendulákkal alig győztem betelni és lépten-nyomon azon kaptam magam, hogy gondolatban valahol a francia Provence vidékén járok. Késő este érkeztünk haza és az első utam a kertünkbe vezetett, ahol megsimogattam a hatalmas francia levendulánkat, amit az idén sem metszettünk meg. Gyönyőrű lett, hatalmasra nőtt és hamarosan virágba fog borulni.

Egy darabka Provence, Made in Hungary. Hát nem?

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!