“Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
(…)
Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.
Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. “
(Petőfi Sándor: A Tisza)
A képeket Papp István készítette a zöldár idején esőben, napsütésben és alkonyatban az imádott Tiszánk partján, Tiszaroffon.