A szarvasi Vízi Színház társulata nyári estéken időről időre olyan magas művészi színvonalú produkcióval lép színpadra, hogy mi, akik évek óta rendszeres látogatói vagyunk az előadásoknak, minden jegyrendelésnél biztosra mehetünk. Azzal a biztonsággal választunk előadást és rendelünk mindig jegyet, hogy garantált a minőség. Amit a Körös folyó Kákafoki holtágának vízre hajló öreg fái között, idilli környezetben, a vízre épült színpadon a Társulat előad, az minden egyes alkalommal kifogástalan.
Kifogástalan.
A tájba szépen beleillő épületegyüttes ad helyet az előadásoknak, a vízparton van a nézőtér, a vízen pedig a színpad. Egy meleg nyári nap után nagyon hangulatos beülni a nézőtérre és a csillagos ég alatt átadni magunkat valaminek, amiről csak azt lehet írni, hogy fantasztikus. Bármi is az, dráma, komédia, koncert vagy musical, az előadás is és a hangulat is mindig fantasztikus.
A Hotel Menthol című Fenyő Miklós-Novai Gábor musicalt először ugyancsak Szarvason, bár akkor kőszínházi falak között láttuk először, most pedig megnéztük másodszor is, csak most a szabadtéren, a vízi színpadon. A produkciót Varga Viktor rendezésében mutatta be a Társulat és tette olyan színvonalon, ami előtt a közönség – némi képzavarral élve – csak mélyen meghajolni tud és percekig zúgó vastapssal ünnepelheti a minden tiszteletet megérdemlő színészeket és táncosokat.
És hogy miért édes selyemcukor a Hotel Menthol?
A színek miatt, hogy egyik képzavaromat a másikba öltsem (mondaná Fábry), a selyemcukor rózsaszínje, sárgája és halványzöldje miatt. Az egész színpad a három órás Rock and Roll party idejére selyemcukorrá változott: édes volt a történet, édesek voltak a pörgő szoknyás lányok és a Rongyláb Janik, szinte világítottak a vaníliaszínű zakók, a rózsaszín ingek és a halványzöld nyakkendők a piros-fehér pöttyös szoknyák mellett és édes volt a szerelem is.
Minden édes volt.
Mint a selyemcukor.
A fények villogtak, a szemünk káprázott, a lábainkkal dobbantottunk, a kettő-négyet tapsoltuk és igen, énekelt a közönség is.
Hiszen ki tudta volna megállni, hogy ne énekelje a Vízparti tvisztparty-t, a Csa-csa-csát, az Isztambult és többi nagy Fenyő-Novai dalt, meg persze a Hotel Mentholt, amikor villognak a fények, vibrál a levegő és körülöttünk minden selyemcukorrá változik?
Szívből gratulálunk az egész Társulatnak és köszönjük az élményt másodszorra is!
A kőszínházi előadásról itt írtam:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: