A szarvasi Vízi Színház színpadán 2020. június 4-én lépett volna fel a Kormorán együttes, vagyis éppen a Trianoni Békediktátum(!) százéves évfordulóján. A Nemzeti Összetartozás Napjára meghirdetett koncertet a vírus elvitte és fájó szívvel mi is lemondtunk róla. Ha pótolják is, az már nem lesz ugyanaz, gondoltuk, mert bár a mi szívünk Erdélyért és a többi elcsatolt nemzetrészért az év minden napján ugyanúgy fáj, de június 4-én Kormoránt nézni és hallgatni egy olyan szimbolikus helyen, mint Szarvas, az azért mégis másképp dobbantotta volna meg a szívünket.
Láttuk már máshol, több helyen is fellépni őket, ismerjük és szeretjük a nagy dalaikat és tiszteljük Koltai Gergőt, de Tóth Renáta, Géczi Erika és M. Basary távozása után már mi is távolodtunk a zenekartól. A szarvasi koncertre, éppen az ünnepinek ígérkező színpadra állás miatt viszont azonnal igent mondtunk és nagyon sajnáltuk, hogy elmarad.
Ezt az elmaradt koncertet pótolták most, július 23-án, ugyanott, ugyanúgy, vagyis ünnepi színpadra állással.
A zenekar láthatóan nagyon komolyan vette a szarvasiak meghívását, tökéletes hangzással és vizuális megjelenéssel, valamint a vendég Makó Forgatós Táncegyüttessel együtt szép produkcióval álltak a teltházas nézőtér elé.
De azért van hiányérzetem. Arról persze senki nem tehet, hogy másfél hónappal később léphettek csak fel, de hogy nem hozták el nagy dalokat, azt egyszerűen nem értem. A kétórás koncertanyagból csak néhány nagy, mondjuk úgy, Trianon-dalt adtak elő és én ezt nagyon kevésnek tartom, még akkor is, ha pontosan tudom, hogy a Kormorán jóval több, mint a Trianon-dalok összessége. Az a véleményem, hogy éppen Szarvason, a történelmi Magyarország földrajzi középponjában és éppen az elmaradt Nemzeti Összetartozás Napja ünnepi koncert pótkoncertjén ne nagyon legyen több.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: