Az Eged hegy lábánál elköszöntünk Egertől, de az egri borvidéktől még nem, hiszen Noszvajba indultunk. Ez a település még javában a borvidék része, illetve egyik központja, ahol reményeink szerint nem csak levendulás Provence-i hangulat fogad majd bennünket Csernus doktor Csendülőjében, hanem magával a Doktor úrral is találkozhatunk.
Mindkettő teljesült.
A Csendülőben egy csipet mediterrán világot találtunk, meghintve egy csipet magyaros vendéglátással és egy csipet “Csernusos” fricskával. Kövek és fák, elegáns modernség és kopott régiségek furcsa egyvelege van itt látszólag össze nem illő módon, mégis nagyon is összeillően. A Doktor úr névjegye ez a hely. Minden szegletében az ő furcsa fintoraira, kemény “beszólásaira” és okos gondolataira lehet itt rácsodálkozni.
Ebben a magyarosan mediterrán világban maga Csernus doktor vette fel a rendelésünket. Édes túrós süteményt ettünk a teraszon és bizony abban a süteményben is keveredtek a látszólag össze nem illő dolgok, a túró, a ribizli és a málna, mindez leheletnyi porcukorral meghintve, vagyis édes is volt, savanykás is volt, mint maga az élet, mondaná a Doktor úr, de nem ezt mondta.
Amikor megtudta, hogy jártunk már néhány előadásán, csak ennyit kérdezett:
És???Legalább tanultak belőle?
Mit lehet erre mondani? Bevállaljuk? Igen vagy nem?
Bevállaltuk: igen, tanultunk.
Csernus doktor pedig bevállalta a maga részét: a médiaszerepléseit a csúcson hagyta abba és elvonult a Csendülőbe, ahol láthatóan ő is megcsendesült és ahová a vendégeket is csendülni várja.
Kirándulásunk következő megállója Mezőkövesden van, ahol a Hadas városrésszel ismerkedünk, már amennyire a lábunk bírja. A lépéseinkkel itt is erősen spórolunk, de a felújítás alatt álló városrész legszebb házait, takaros kis portáit azért sikeresen végig járjuk. Fényképezgetünk a szabálytalanul kanyargó kis utcákon és megcsodáljuk a szépséges, régi házakat, rendezett udvarokat. Ez a városrész egy csipet Matyó-világ, egy darabka megőrzött múlt és itt sétálgatva mi is egy kis nosztalgiával emlékeztünk vissza nagyszüleink világára, ami ugyan nem Matyó, hanem Kunság. Ami összeköti a kettőt, az a kemény munka, a nehéz sors és a nehéz élet.
Jól elfáradtunk, de azért Poroszlón még fagyizunk egy nagyot, aztán lesétálunk a kikötőhöz. A cukrászdától a kikötőig vezető száz méteres utat előtte alaposan megfontoljuk. Bevállaljuk? Igen vagy nem?
Bevállaltuk.
Leballagtunk a Tisza-tó partjára, rácsodálkoztunk a nagy vízre és Piszkos Fred kikötői világára, aztán elindultunk haza.
Az egy napos kirándulásunk olyan lett, mint egy jóféle svédasztal, megpakolva mindenfélével. Volt hegyvidéki tó, kisvonatozás és túrázás a hegyen. Volt Dobó tér, Várfal sétány, Minaret és Bazilika Egerben. Volt Eged hegy és voltak szőlődombok. Csendültünk Csernusnál Noszvajon, bepillantottunk a matyók világába Mezőkövesden. Álltunk a Tisza-tó partján.
Tulajdonképpen ennyi volt, de azt hiszem, mindannyiunk számára ennél azért egy kicsivel több is volt ez a nap.
Talán mert sikerült egy napra otthon hagyni a napi gondokat.
Talán mert magunkkal vittük a jókedvünket.
Talán mert sok szépet és érdekeset láttunk.
Vagy egyszerűen talán csak azért, mert jó volt.
Kommentek