Ha a Dunakanyarba költözhetnék, Zebegényt választanám. Tavaly fedeztük fel magunknak és akkor rendesen rácsodálkoztunk a településre, de talán még jobban magunkra. Hogy lehet az, hogy eddig nem figyeltünk fel rá? Jövünk-megyünk az országban és a Dunakanyart eddig kihagytuk, valahogy eszünkbe sem jutott.
Családi érintettség okán egy ideje gyakran megfordulunk arrafelé, de Zebegénybe például csak tavaly mentünk el először. Akkor csodálkoztunk rá. Az idén valamikor júliusban voltunk ott, esős, hűvös napok után egy már nem esős, de eléggé hűvös napon és akkor csodálkoztunk rá másodszor. Még az idei nyaralásunkat is el tudtuk volna oda képzelni, de máshogy alakult.
Néhány hete néhány órát töltöttünk csak Zebegényben, akkor nem is írtam róla, mert tavaly, az első ámulatom idején már leírtam a gondolataimat, viszont a hétvégén újra a Dunakanyarban jártunk a vidék egy másik arcát felfedezni. Vác fölött jártunk a Naszály hegyen, majd a Szentendrei-szigeten Tahitótfaluban és Kisorosziban a Szigetcsúcsnál.
És ott eszembe jutott Zebegény, mert rájöttem, hogy tulajdonképpen én eddig mindenhol azt a bájt, azt a kellemet kerestem, amit ott láttam, de sem a szigeten, sem máshol nem találtam meg.
Budapest felől érkezünk, a 12-es főút Verőcétől Zebegényig szinte végig a Duna mellett vezet. Zebegényben áthajtunk a vasút alatt és kb. 100 méter múlva már ott is vagyunk a központban. Áthajtunk a Malom-völgyi patakon átvezető kis hídon és leparkolunk. Innen minden gyalog, kényelmesen sétálva bejárható.
Kezdjük például azzal, hogy felsétálunk a Trianon emlékműhöz, ahonnan nagyon szép panoráma tárul elénk, ezt tekintsük jutalomnak, mert elég jó kis kaptatós lépcsősort kell megmászni érte, úgyhogy a “felsétálunk” nem éppen ideillő szó, de ha szép lassan megyünk felfelé és gyakran megállunk közben, akkor sétatempóban mehetünk, ha ráérünk. Mi tavaly mentünk fel, most nem, de szerintem ezzel a panorámával érdemes kezdeni mindenkinek, aki Zebegénybe érkezik. Ezért:
Lemegyünk a patak hídjához, innen most már tényleg kényelmesen sétálhatunk. Először például a Szőnyi István utcán. Olyan az utca, hogy bátran lehetne akár Meseországban is. Csinos kis házak, bájos kapualjak és rendezett kertek persze máshol is vannak, de itt valahogy még csinosabb, még rendezettebb az egész.
A település központi része a templom körül van, ez egy picike tér macskakővel, leanderekkel és kényelmes padokkal. Mi is pihenünk egy kicsit.
Folytatjuk a sétánkat, egyik utcán fel, másikon le és mindenhol rendezettséget, tisztaságot tapasztalunk. Szemet gyönyörködtetnek a virágos ablakok, a takaros épületek, a régi kapuk és még a kilincsek is.
Utunkat a Kossuth Lajos utcán folytatjuk egészen a Monarchia Rétesházig. Erről a helyről legendákat lehet olvasni és megerősíthetjük, hogy nem véletlenül. Jó nagy választékban kaphatók itt rétesek, amelyekre a “békebelien fantasztikus” jelző nem túlzás. Minden idők legjobb rétesét eddig Bécsben ettem, a Monarchia rétese szorosan ott van mögötte és tényleg nem túlzok.
A cukrászdától lemegyünk a Dunához (vagy ha a falánkság bűnébe estünk, ami itt nem nehéz, akkor legurulunk). A Duna-parton lehet strandolni, leülni a parton és naplementéig nézni a vizet, vagy ha úgy tarja kedvünk, átruccanhatunk hajóval akár Nagymarosra vagy Visegrádra is, de miért mennénk?
Ha én Zebegényben laknék, azt hiszem, nem mennék onnan sehová.
A képeket Papp István készítette.
Előzmény:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: