Az Agria Nyári Játékok programját minden évben időben meghirdetik, így aztán jó előre ki lehet választani azokat a produkciókat, amelyeket meg szeretnénk nézni. A szervezőkkel rugalmasan meg lehet beszélni a jegyek foglalását és átvételét, aztán már csak türelmesen ki kell várni az előadás napját és várakozás közben sűrűn rá kell pillantani a met.hu időjárási előrejelzésére. Legyen jó meleg egész nap, hogy maradjon belőle estére is, mert az egri Líceum udvara, ahol a szabadtéri színpad áll, zártsága ellenére elég hamar le tud hűlni. Székpárna kell még és egy könnyű pléd, aztán átadjuk magunkat a produkció varázsának, legyen az színházi előadás, koncert vagy egy jó musical.
Nekünk az évadot a Hair című musical nyitotta, arról már írtam, most csak annyit újra, hogy remek produkció volt és persze napokig dúdolgattam a világhírű dalokat utána.
Az idén A gyöngyhajú lány balladája és A Pál utcai fiúk volt a repetánk. Repeta, mert mindkettőt láttuk már, ugyancsak Egerben az Agria Nyári Játékokon. A Pál utcai fiúkkal kapcsolatos élményeimről írtam is akkor, viszont 2016-ban, amikor A gyöngyhajú lány balladáját láttuk, még nem volt blogom és akkor még nem voltuk Omega koncerten sosem. Persze ismertük a dalaikat, szerettük is nagyon, de azért egy koncertélmény teljesen más. Nem hasonlítható össze a rádióval, a CD-vel, de még a videómegosztók óriási koncertkínálatával sem.
2017-ben aztán eljutottunk életünk első Omega koncertjére és azóta már nyolc koncerten énekeltük Kóbor Jánosékkal együtt nem csak a Gyöngyhajú lányt, hanem a Fekete pillangót, az Ezüst esőt, a Lénát és a Hajnali óceánt, meg a többi nagy dalt, azóta sokat olvasunk róluk, aggódunk Benkő Laciért, szóval igazi rajongók lettünk.
Így egész más élményt adott másodszorra a musical. Először a rácsodálkozást adta a zenére és a csillogó, meseszerű díszletre.
Másodszor a zenei élmény mellett már a történetre is jobban tudtam figyelni. A történet balatoni, a Balaton hercegéről, egy lányról és az őt kereső szüleiről szól, nyári estékre való, kezdettől happy end-et sejtető szerelmi szállal és drámával. Az Experidance Produkció táncosai és az énekesek nagyon jók voltak, az Omega-dalok pedig egyszerűen zengtek-szálltak a Líceum udvarán. A közönség szűnni nem akaró tapsa mellett ért véget a előadás, de én még a mai napig a hatása alatt vagyok. Vagyis nekem újra megnézve többet adott, mint először.
És hogy milyen volt újra látni Bokát, Nemecseket és Ács Feriéket?
Nagyon-nagyon jó! Az elsőre is meghatározó, életre szóló élményt nyújtó előadás másodszori megtekintése ugyanolyan katartikus tudott lenni, mint az első.
Az az igazság, egy kicsit izgultam azon, hogy vajon érdemes-e újra megnézni valamit, ami elsőre nagyon jó volt, lenyűgözött és őrzöm az emlékét a szívemben, de kár volt izgulni. Mindkettőt megnézném harmadszor is.
Előzmény:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: