hogyan

A Mátra-témát messziről indítottam. Éppen csak elhagytuk Pestet, a nap már lemenőben volt és csodás fényeket festett az égre. Szép napunk volt  a Dunakanyarban, elégedetten autózunk hazafelé. Suhanunk az autópályán, alig van forgalom, két óra múlva otthon leszünk. Tehát idill, minden szempontból. – Szép lehet a Mátra ilyenkor – kezdtem egy sóhajtással. – Biztos az… Tovább »

Ketten voltunk tegnap a Duna-parton, lustán napozgattunk a langyos szeptemberi nyárban és a most még hiányzó Harmadikra gondoltunk. Az édes kis Harmadikra, aki most még nem lehet itt velünk, mert éppen más, nagyon fontos feladatai vannak. Nőni kell, hízni kell, finom babaillatú melegségbe beburkolózni kell, és mint minden rendes három hetes kisbabának, aludni is sokat… Tovább »

Egy tálka szőlő. Nem sok.  Csak egyetlen tálka szőlő, mégis nekem egy egész világ.  Úgy ötven-hatvan évvel ezelőtt apukám szőlőt telepített a kertbe. A kertbe, ami a családunké volt, de igazán csak ő szerette, ő tekintette a magáénak és ő dolgozott benne a legtöbbet. Nekünk, többieknek csak nyűg volt és fáradtságosan unalmas munka.  Apukám rengeteget… Tovább »

A nyarat, az utazások, a nyaralások, a zenei programok és az egyéb kalandozások időszakát augusztus végén a magunk módján le szoktuk zárni, el szoktunk búcsúzni a nyártól, én legalábbis meg szoktam köszönni, amit adott, hozott és engedett átélni.  Valami olyan programmal szoktunk búcsúzni tőle, ami épp szembe jön velünk, pl. egy jó koncert vagy egy… Tovább »

A kisbabát szeptember elejére vártuk. Augusztus közepétől  “mindenórás” várakozásban éltünk,  a napjaink róla szóltak, minden órában, percben őt vártuk.  Augusztus végén megérkezett a harmadik unokánk. Örömünk, boldogságunk leírhatatlan. A kétszáz km-es távolság ellenére sikerült úgy befutnunk a szülőszoba elé, hogy a kilépő újdonsült apuka nekünk hozta ki előbb a jó hírt, aztán két óra múlva… Tovább »