A kisbabát szeptember elejére vártuk. Augusztus közepétől “mindenórás” várakozásban éltünk, a napjaink róla szóltak, minden órában, percben őt vártuk.
Augusztus végén megérkezett a harmadik unokánk. Örömünk, boldogságunk leírhatatlan. A kétszáz km-es távolság ellenére sikerült úgy befutnunk a szülőszoba elé, hogy a kilépő újdonsült apuka nekünk hozta ki előbb a jó hírt, aztán két óra múlva a babát.
A babát, aki minden tekintetben egy csoda.
Azóta is róla szólnak a napjaink, én pedig egyszerűen egy permanens lebegésben élek. Ha valamilyen szóval le szeretném írni ezt a leírhatatlan lebegést, az a derűs életöröm lenne.
Mert nem számít semmi más. Nem számít, ki milyen lábbal kelt fel éppen, ha ballal, hát ballal. Nem számít, ha esik az eső, nagy a forgalom, sok a munka. Semmi nem ér fel azzal az örömmel, hogy a családunkba egészséges kisbaba született. Nem számít, ha egy rosszkedvű szó megszúr, nem számít, ha ledudálnak az útról és az sem számít, ha sokméteres sor áll előttem a boltban.
Semmi nem számít már, csak az, hogy a Csodababánk megszületett.
Természetesen az unokatestvére, a Hétévesünk, aki most kezdte az iskolát, ő is kellő figyelmet kap, most például néhány perc múlva indulunk is hozzá, hogy elmesélhesse, milyenek voltak az első napok az iskolában, milyenek az új társai, vannak-e már új barátai, mert bár minden nap felhívott és mesélt, de személyesen, ölbe véve azért mégis csak más lesz.
És igen, van egy tündéri négyévesünk is, akinek most az az új, hogy a testvére nélkül megy óvodába és már alig várja, hogy ő is az ölünkbe üljön és elmondhassa, milyen igazságtalan, hogy neki az oviban kell maradni még.
Ezek kérem szépen az élet fontos pillanatai. Megszületni, lélegezni, szokni a fényeket, az illatokat, tanulni a világban-létezést, majd hipp-hopp hétévesnek lenni és belépni az iskola kapuján. A két pillanat között pedig úgy érezzük, mintha csak egy röpke pillanat telt volna el.
Valahogy új szakaszba léptünk most mindannyian.
Háromszoros nagyszülők lettünk.
És ez most mindent, de mindent felülír.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: