A Mátra-témát messziről indítottam. Éppen csak elhagytuk Pestet, a nap már lemenőben volt és csodás fényeket festett az égre.
Szép napunk volt a Dunakanyarban, elégedetten autózunk hazafelé. Suhanunk az autópályán, alig van forgalom, két óra múlva otthon leszünk.
Tehát idill, minden szempontból.
– Szép lehet a Mátra ilyenkor – kezdtem egy sóhajtással.
– Biztos az – mondta a férjem és én fogadni mertem volna, hogy már pontosan tudja, mire megy ki a játék.
– Jó lehet a szürkületben hallgatni a mátrai csendet – folytattam -, vagy a szarvasok bőgését.
– Nincs most idő arra.
– Persze, nem is most gondoltam, de a jövő héten elmehetnénk.
– Nem mászok hegyet.
– Nem is kell. Felmegyünk a mátrafüredi kisvasút végállomásáig és kész -, de itt már tizenkilencre húztam a lapot.
– Talán. Majd máskor.
(…)
Darabidő múltán újra felvettem a fonalat. Ariadné fonalát, amiről mindketten tudtuk, hogy Mátrafüredig fog vezetni:
– Tulajdonképpen jobb lenne most felmenni, ha már éppen erre járunk.
– Hát nem “éppen erre járunk”, tudod, hol van még ide a Mátra?
– De már látom a kékesi tornyot.
– Azt Tiszafüredről is láthatod. Mire felérnénk, lemegy a nap és nem fogsz látni a hegyeidből semmit.
– Ó, dehogynem. Mindjárt oda is érnénk. Na, csak pár perc kitérő.
– Nem pár perc.
– Különben meg nem is lenne baj, ha besötétedne -folytattam egyre lelkesebben-, mert mindig úgy képzeltem, hogy egyszer Mátrafüreden fogunk élni. Legalább most megnéznénk, milyen az este a hegyek között.
– Na, az kéne még. Ott lakni. Mászhatnám a hegyet.
– Jó, akkor ne menjünk most. Pedig annyira adná magát.
(…)
Darabidő múltán, amikor elértük Gyöngyöst és letértünk az autópályáról, már besötétedett, Mátrafüreden pedig egyenesen koromsötét volt. Annyira sötét volt, hogy a patak hangját csak hallani lehetett, de látni semmit sem. A kis fahídnál gyakorlatilag az orromig sem láttam.
És akkor már nem is igen akartam.
És hideg is volt.
És féltem is.
(…)
Darabidő múlva én:
– Szerintem menjünk haza.
Beültünk a kocsiba, feltekertem a fűtést és hazáig arról beszéltem, hogy meggondoltam magam, már nem akarok a Mátrában lakni. De ehhez látnom kellett Mátrafüredet este, sötétben.
Na ugye.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: