Rekord

Ezen a képen az erdei futópálya néhány méteres szakasza látható, pontosabban a cél előtti néhány méter.

A képet én készítettem ma, az októberi bágyadt napsütésben, azután, hogy teljesítettem  a szokásos 3,5 kilométeremet és azért, hogy megörökítsek egy lélektanilag nagyon fontos helyszínt.

Azt a helyszínt, ahol ma átléptem egy lélektanilag fontos határt.

Ez a kép arról nevezetes, hogy itt ma megdöntöttem minden eddigi rekordomat.

Kereken 2 perccel tartott tovább a táv megtétele, mint eddig. 

Ez egy negatív rekord és egyenlőre nem látom, mikor tudom majd visszafordítani, ugyanis minden másodpercért, minden percért heteket, hónapokat dolgozom.

Nem is tudom. Számít?

Még hogy lélektani határ!

Azt én akkor léptem át, amikor hét évvel ezelőtt, az 50. születésnapomra vettem magamnak egy futócipőt.

Vagy inkább akkor, amikor fel is húztam.

És kimentem a futópályára.

És az első kudarc után nem mentem haza, hanem rendületlenül folytattam.

Mert nem adtam fel és ma sem adom fel. Nyilván nem a Maratont akarom lefutni. 

Tulajdonképpen mindössze azt az elveszett két percet szeretném visszahozni.