Hol a boldogság mostanában?

Nem mindig ott, ahol keressük. Gyakran pont ott bukkan fel, ahol nem is számítunk rá. Ott van az orrunk előtt, a lábunk előtt, a szemünk előtt.

Egyre több on-és offline kurzus hirdetését látom a boldogság kereséséről, megtalálásáról, tartóssá tételéről. Egyiknek-másiknak el is olvasom a toborzóját (nyilván, mert érdekel) és mind azt állítja, hogy megtanít észrevenni a világot magunk körül és benne észrevenni a jót, az örömöt. Mert ez a boldogság.

Szerintem érdemes figyelni Kosztolányi Dezsőre, én egyet tudok érteni vele:

“- Nézd – figyelmeztetett Esti Kornél -, mindnyájan ábrándozunk arról, hogy valamikor boldogok leszünk. Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami állandót, szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet és csöndet körötte, egy nőt, gyermekeket, családot, esetleg pénzt vagy dicsőséget. Ezek csacsiságok. (…) Természetesen, van boldogság. De az merőben más. Magam is emlékszem néhány boldog percemre. (…)Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.”

A mai erdei futópályán töltött negyven percem is pont ezeket igazolja. Szinte szenvedés volt felhúzni a futócipőmet, kilépni a jó meleg lakásból és elindulni otthonról. Szinte szenvedés volt a futópályán szembesülni azzal, hogy ott még sűrűbb a köd, még nagyobb a párásság, mint a városban. Szinte szenvedés volt érezni a hideget. Szenvedés volt az első száz méter. A második is és a sokadik is.

És egyszer csak eltűnt a szenvedés.

Már nem fáztam, már szinte melegem is lett. Néztem a fákat körülöttem és az avart a lábam alatt, belehallgattam az erdő csendjébe és a saját zihálásomon kívül meg is hallottam. Az erdő csendjét. A néma csendet.

Ez például egy boldog pillanat volt.

Mint ahogy az is, amikor a távom teljesítése után beültem a kocsiba és feltekertem a fűtést. Vagy amikor hazaértem és ittam egy bögre forró teát.