hogyan

Vannak évek, amelyeket ilyen-olyan okból megjegyzünk. Van néhány nagyon fontos esemény, amiről pontosan tudjuk, mikor történt és nem kell az emlékezetünkben kutatnunk, hanem rögtön mondjuk is az  évszámot.  Hogy ilyen év lesz-e 2020? Szerintem igen. 2020. januárjában még a jövőről mit sem sejtve, de attól elég sokat remélve álltam az új év küszöbén. Voltak halk… Tovább »

   Az idén majdnem úgy teltek az ünnepek, mintha ez is egy átlagos év átlagos karácsonya lett volna, pedig ha velem tartottál az adventi úton, akkor tudod, mennyit tiltakoztam, lázadtam, dacoskodtam,  tagadtam és egyszerűsítettem, míg végül megadtam magam. Lehet, hogy velem tiltakoztál, dacoskodtál és tagadtál te is, de ha nem, akkor is biztos értetted, mennyire… Tovább »

Az adventi út végén, túl az ünnepi ebéden, de még innen a karácsonyfa díszítésén, az ünnepi vacsorán és a gyertyagyújtáson, én csak azt kérdezem: mondd, hány perc az ünnep? Advent 24 hosszú napja csendes, de többnyire békétlen oda-és visszautazással telt, hol a múltba, hol a jövő felé, de egyik irány sem hozott igazi megnyugvást. Most… Tovább »

Miért nem csináltam meg az adventi koszorút, a terasz díszítését, a nagytakarítást, a hatfogásos vacsorát, a hatféle süteményt és az ajtódíszt? Miért nem öltöztettem díszbe a házat? Miért a legkisebb fenyőfát vettem meg? Miért nem vettem ajándékokat?  Mert nekem a karácsony már nem erről szól.  Negyedik korszakába lépett az ünnep nálunk, mondhatjuk, hogy érett korú… Tovább »

Ezt az angyalkát ajándékba kaptam ma valakitől, akit nagyon szeretek. Az angyalkán rózsaszín sapka van, mert aki adta, tudta, hogy ez a kedvenc színem.  Tett még a csomagba néhány dolgot az angyalka mellé. Csupa olyat, ami én vagyok, ami pont nekem szól és nem szólhat másnak. Valaki úgy választott ajándékot nekem, hogy az tényleg az enyém. … Tovább »

Sütő András Advent a Hargitán című drámáját évek óta szerettem volna megnézni, de úgy látszik, csak most jött el az ideje. A Hargitán, a Nagy-Romlás hegy alatt élő székely emberek tiszta érzései, szerelmük, bánatuk és tragédiájuk balladája nehéz útjelző ilyenkor, advent idején, amikor éppen a csodát, az örömöt várjuk. A Nemzeti Színház két felvonásos előadása két… Tovább »

Advent negyedik vasárnapja van. Azt a szót, hogy advent, valamikor fiatal felnőtt koromban hallottam először, azt pedig, hogy mit is jelent, csak még később.  A karácsony előtti hetek gyerekkoromban  is a várakozásról és a készülődésről szóltak. Ilyenkorra már túl voltunk a disznóvágáson, a “csigacsináláson”, a diótörésen és a mákdaráláson. Túl voltunk a fizikai értelemben vett… Tovább »

Van, aki azt szereti, ha megmutatják az irányt, merre menjen. Ha mutatják neki, merre érdemes menni. Merre van a széles országút, a kitaposott ösvény, a járt út. Amit a járatlanért nem hagy el, vagy csak ritkán, kényszerből. Van, aki mutatni szereti az irányt. Menjünk arra, mondja, és vállalja, hogy elől megy, mert ismeri az utat,… Tovább »

A konyhai asztalon még ott a reggelihez használt tányér, de már elő van készítve néhány hozzávaló az ebédfőzéshez is. Egyszerű az asztal, egyszerű étel készül majd az egyszerű hozzávalókból. A reggelihez gyertyát gyújtottam, a lángja megvilágította az asztalt. Megvilágította egyszerű, meleg konyhánk egyszerű asztalát. És megvilágította az élet egyszerűségét is. Felébredni, hálásnak lenni az új… Tovább »

  Ilyennek szerettél volna látni: És ilyen lettem: Igen, ilyen lettem, de azt akartam, hogy úgy szeress, mintha olyan lennék. Te megláttad bennem, hogy lehetnék olyan. Igazad volt, lehettem volna.  Nem hiszem, hogy ismerted a levendulát. Ma vittem neked. Ilyet. Mert “nem adhatok mást,  csak mi lényegem”. De a “lényegem” elég jó, ugye? 90 év.   “Ami bennem… Tovább »